Folia historica 4
Heiszler Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881
Olaszország állandóan Ausztria ellenségei mellett fog állni. Ez a veszély pedig gyengíti Ausztriát, s a nagyhatalmak szemében csökkenti szövetségének értékét. Mindezekből következik, hogy Ausztria csak akkor lesz ismét nagyhatalom, ha nem áll a hátában egy mindig kész ellenség. Amíg a három császár 1С szövetsége fennáll, nem kell egy déli támadástól tartani, de az a legkisebb lazulás esetén valószínű lehet, ezt bizonyították az utóbbi hónapok eseményei. Olaszország katonai erejét tehát idejében ártalmatlanná kell tenni, míg a három császár szövetsége fennáll, s a háború lokalizálására lehet számítani. A háború megindítása nem jelent problémát Albrecht szerint, az irredentistaagitáció szerinte elég ürügyet szolgáltat a csapáshoz. Andrássy energikus felо/ lépése „az olasz velleitások ellen' egy ideig kordában tartotta ugyan azokat, de Albrecht szerint csak a szavak nem sokáig képesek erre. Ezek után rátér az olasz háború előnyeinek ecsetelésére: míg az esetleges északkeleti vagy délkeleti 3 7 háborúk esetén semmit sem találna a hadsereg, minden szükséges dolgot szállítani kellene, s hadisarcról szó sem lehet, addig a félszigeten sok minden található, s a költségek is behozhatok. Tehát katonai, politikai és pénzügyi okokból is teljes erővel való fellépést sürget Albrecht Olaszország ellen, energikus hadjáratot, mely hamar végetér. A fentiek mellett egy újabb, általa „erkölcsinek" nevezett indokot is talál tervei alátámasztására: a két vesztes háborúban önbizalmát vesztett hadsereg szellemének javítását reméli. Még egy vereségtől a legrosszabbakat várja, s a lehetséges három hadszíntér közül az olaszországi az egyetlen, ahol emberi számítás szerint biztos az eredmény. A porosz minta követését ajánlja: egy eredményes hadjárat jó főpróbája is lehet. A győzelem utáni politikáról nem szól Albrecht, ez meghaladja szerinte az ilyen katonai eszmefuttatás határait, csak a szövetségesek megfelelő hangolását tekinti a diplomácia fő feladatának, mivel a szövetségesek egy osztrák győzelem esetén elveszítenék pressziós eszközeiket Ausztria ellen s ez érthetően nem lelkesítené őket. Az eszmefuttatásban Albrecht Olaszországgal foglalkozó későbbi fejtegetéseinek valamennyi lényeges elemét megtalálhatjuk: az olasz nyelvűek egyesítését célul kitűző Olaszországban nemcsak a veszélyes hatalmi riválist látta, hanem a forradalom tűzfészkét is. Az új kormány tagjaiban továbbra is a régi forradalmárokat vélte látni, tudomást sem véve az olasz politikai VeZe^O tőrétegben beállt változásokról. Az érvelés itt mégis elsősorban hatalmi jellegű: a hátát biztosító Ausztria léphet csak fel egyenrangúan szövetségesei, de egyúttal potenciális ellenfelei, Németország és Oroszország felé. Ez a szemléletmód mutatja a három császár dinasztikus jellegű, a Szent Szövetségre emlékeztető szövetségében mutatkozó kohézióhiányt, valamint a század első 119
