Folia historica 4

Heiszler Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881

A német nemzeti állam megalakulásával megváltozott politikai hely­zetet a főherceg a katona szemüvegének gyakran torzító, de néha jellemző faktorokat felvillantó lencséjén keresztül nézte. John tábornagy grazi had­térparancsnokkal folytatott levelezésében már 1872 végén feltérképezte az újonnan kialakult nagyhatalmi erőviszonyokat, s a számok közötti arányok a maguk hűvös objektivitásával ezúttal a főherceg szubjektív elvárásait is alá­támasztották: egyértelműen kiderült, hogy Olaszország a legkellemesebb ellenfél egy eljövendő háborúban, katonai ereje, valamint a/ éghajlati és terep­viszonyok alapján. 3 0 Egy 1876 februárjára keltezett feljegyzésben 3 1 Olasz­ország nem szerepel veszélyes ellenfélként, azzá csak Németországgal szövet­kezve válhat. Ausztria-Magyarország konfliktusba keveredése esetén viszont figyelembe véve az utóbbi római eseményeket, a főherceg szerint nem várható Olaszország semlegessége. Ugyanazon év októberében a császári katonai kabinetiroda főnöké­hez írott levele az olasz belpolitikában bekövetkezett változásokhoz kap­csolódik. Albrecht bizalmatlanságát fejezi ki ebben az olasz kormány iránt, melyet szerinte a forradalmi erők befolyásolnak. Nem tartotta kétségesnek, hogy a „lárma" a Trentino miatt ugyanúgy a kormánytól indul ki, mint 1847-ben, 58-ban és 65-ben is. Szerinte a bécsi kormány azért nem lép fel erélyesen, mert fél a képviselőktől, akik majdnem mind forradalmárok. Befejezésül a külpolitikai esélyekről annyit mond, hogy ha Ausztria-Magyar­ország Oroszországgal harcba keveredik, akkor Olaszország is minden bizony­nyal aktivizálódik. 3 2 A februárban megpendített alapgondolat egy nagyobb vonalú kon­cepció teljes spektrumában bontakozik ki 1876 decemberében. 3 3 Az Olasz­országgal való foglalkozás intenzitását minden bizonnyal elősegítette a fen­tebb már jelzett olasz belpolitikai változás, a baloldali kabinet megalakulása, mely a főherceget csak gyanakvással töltötte el. Az osztrák-olasz antagoniz­ing az ő szemében újabb elemmel gazdagodott: a szerinte a forradalom tűz­fészkévé vált Olaszország állt szemben a Monarchiával. 3 4 A katonai helyzet tárgyalásakor először a két szomszéd nagyhatalommal (Németország, Orosz­ország) szembeni erőviszonyokat ismerteti, leszögezve, hogy Ausztria-Magyar­ország olyannyira kedvezőtlen helyzetben van velük szemben, hogy egyikük aktív segítsége nélkül semmi esélye sincs a másik elleni sikerre; de ezt a lehető­ségét is gyengíti az a tény, hogy a „mai, az Akciópárt kezébe jutó, egyre job­ban a köztársaság felé sodródó Olaszország ellenünk masírozik". Ennek az Akciópártnak az alapelve és életeleme elsősorban valamennyi olasz nyelvű egyesítése, másodsorban megsemmisítő harc a trón és az oltár ellen. Ezért 118

Next

/
Thumbnails
Contents