Folia historica 3

F. Dózsa Katalin: Menyasszonyi kelengye a városi rétegeknél 1867—1914 között

megrabolhatná őt az oly kellemesen hangzó «nagyságos asszonyom« címtől és igyekezett legalább három csuklyás kalappal ellátni magát" — írta 1885-ben a Divatsalon

3

0 — s 10 vagy 20 évvel később a csuklyás kalapot behelyettesíthetjük valamilyen újabb, asszonyokhoz illő formával.) Ezt az új, „asszonyi ruhatárat" állította össze a mama, s mikor a leány hazaérkezett a nászútról, a szekrényekben ott találta a piros szalaggal átkötött fehérneműcsomagok mellett asszonyisága új jelképeit, a kelengyében kapott ruhákat. Elsőnek említhetjük mindjárt a menyasszonyi ruhát, amely nem volt mindig fehér! A drága, csupán egyszeri alkalomra viselhető ruha helyett az illem engedélyezte az ún. útiruhában történő esküvőt — akkor is, ha sehova sem utaztak utána. Ez az útiruha ebben az esetben egy díszesebb utcai ruhát jelentett, melyet a fiatalasszony a későbbiek folyamán ki tudott használni. Legfontosabb tartozéka volt a kelengyének a fekete selyem látogatóruha, amelyben az új asszonyka végig „vizitelte" akár a régi ismerőseit, akár férjével — új városba kerülve — a városka „előkelőségeit". Ez gyakorlatilag a háború végéig elengedhetetlen kelléke volt a látogatásoknak, bár a Divatsalon

3

1 1907-ben „Illem az öltözködésben" című kis írásában már múltidőben beszélt róla — „nem is olyan régen, csak pár évvel ezelőtt is, a fekete selyem volt az elfogadott látogatóruha, egy ilyen ruha elmaradhatatlan volt a menyasszonyi kelengyéből, de ma már inkább az időjáráshoz alkalmazkodó díszesebb utcai ruha a sikk". Ugyanez a lap

3

2 egy évvel később mégis azt írta: „A kelengyéhez tartozik a fekete selyemruha, amely a fiatalasszony első, hivatalos vagy társadalmi látogatásához szükséges." A többi ruha száma és típusa a család anyagi helyzetétől és a vőlegény társadalmi állásától függött. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kelengye jelentősége először a felsőruhaneműeknél csökkent. 1909ben pl. a Divatsalon

3

3 már azt tanácsolta, hogy a „gyorsan változó divat folytán célszerű dolog, hogy túlsók ruhát ne adjunk", sőt, mint írta, terjed az a szokás, hogy az anyák a kész ruhák helyett csak anyagot és „tűpénzt" adnak leányaiknak. Nézzük meg tehát, hogy mit ajánl 1884-ben a Divatsalon

3

4 az abbáziai nászútról hazatérő középosztálybeli asszonyka számára: 1 fekete satin öltözék ünnepélyesebb alkalmakra 1 fekete csipkeruha „reconaissance" látogatásokra szánva 1 világos estélyi öltözék két derékkal, egyik magasnyakú, színházbavaló, a másik kivágott, mely estélyekre felel meg. Mindennapra ajánl egy kék utcai angolszabású ruhát, egy barna utcai ruhát 7 FOLIA HISTORICA 3. 97