Folia historica 3

Bánkúti Imre: A sójövedelem Rákóczi pénzügyi politikájában, a szabadságharc elején 1703—1704

sorban a máramarosi sóbányák,

6 valamint a Sárosmegyei Sóvár

7 elfoglalása volt fontos. Természetesen bizonyos mértékig szerepet játszott a sóellátásban a Somlyón át Magyarországra behozott erdélyi só is.

8 A nyugati határszélen osztrák, három északnyugati megyében (Árva, Túróc és Liptó) pedig lengyel sót fogyasztott a lakosság. Miután 1703 nyarán szinte valamennyi sóbánya a felkelő csapatok kezére került, Rákóczinak második lépésként döntenie kellett azokról az alapelvekről, amelyekre a sóértékesítő szervezetet felépíti. Az értékesítő apparátus láncolatának csak a kiindulópontja, a bányászat volt már évszázadok óta állami, kincstári kézben. Rákóczinak most döntenie kellett, hogy az értékesítő apparátus minden láncszemét kincstári kezelésbe veszi-e, — azaz bevezeti, ill. fenntartja a sómonopóliumot, — vagy pedig megelégszik a hagyományos formával: a bányáknál eladják a kősót a kereskedőknek (hagyományos áron darabját 10—12 pénzen, átlagsúlyban kb. 50—80 fontjával) s a kincstár ezenkívül a harmincadszedés révén részesedik a sójövedelemből. A szállítási költségek és veszteségek, valamint a kockázat következtében a só ára a bányáktól való távolsággal arányosan növekedett. A Hegyalján és Tokaj környékén kb. 1 forint, a Dunánál már 2 forint volt a kősó darabja, sőt a Dunántúl nyugati részén ennél is magasabb: 1708-ban egy mázsa sót (kb. 2 db kősó) 6 forinton is felül adtak.

0 A só árában benne volt a bányászat és szállítás költsége, a harmincad- és vámköltségek és a kereskedő haszna. A sómonopólium bevezetése esetén a kincstár természetesen megtartotta a kereskedelmi hasznot, — ami az árnak nem csekély hányada volt — viszont vállalnia kellett a forgalombahozatallal járó költségeket is. Főleg a szállítás volt drága, 1705 januárjában pl. a rónaszéki sóaknától Tiszaújlakra szánon 100 db kősót 18 forintért fuvaroztak el.

1

0 Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a kincstárnak csak akkor volt érdemes a sómonopólium bevezetése, ha megfelelő, azaz jól szervezett és működő értékesítő apparátussal (raktárak, szállítási kapacitás, képzett személyzet stb.) rendelkezik, amelynek működtetéséhez megfelelő forgótőke is rendelkezésre áll. Lényeges feltétel volt még a szilárd és központosított államhatalom léte, amely képes megakadályozni azt, hogy mellékcsatornákon (csempészet és rendi előjogok) só kerüljön a lakossághoz. Aligha kétséges, hogy 1703—1704 fordulóján Rákóczi egyik feltétellel sem rendelkezett. A fejedelem mégis a sómonopólium mellett döntött. Elhatározását nyilván a felkelés katonai megszervezéséhez szükséges anyagi források szűkössége, illetve hiánya váltotta ki. Egyedül a só látszott a felkelésnek e kritikus szakaszában alkalmasnak arra, hogy eladásából készpénzhez lehessen jutni, vagy közvetlenül is fel lehessen használni fizetésre. A só ügyében kibocsátott rendeleteiből világosan 3 FOLIA HISTORICA 3. 33