Folia historica 3

Bánkúti Imre: A sójövedelem Rákóczi pénzügyi politikájában, a szabadságharc elején 1703—1704

Bánkúti Imre: A sójövedelem Rákóczi pénzügyi politikájában a szabadságharc elején, 1703—1704 (Ifj. Király Mátyás tokaji sóinspector levélesés számadáskönyve 1704-böl.) 1. Az 1703 nyarán kirobbant kuruc felkelés Rákóczi és a nemesség csatlakozásával országos méretűvé szélesedett, de ugyanilyen mértékben növekedtek a megszervezésével összefüggő katonai, gazdasági, társadalmi és politikai feladatok is. A felkelés sorsát meghatározó tényező a hadsereg lett, hiszen a kitűzött politikai célt (kiválás a Habsburg-monarchia keretéből) csak katonai eszközökkel lehetett elérni. 1704 nyarától viszont egyre világosabban látszott, hogy a remélt francia katonai segítség lehetősége összezsugorodik. Mindinkább nőtt tehát egy ütőképes, a felkelés politikai célkitűzéseit a siker reményével megvalósítani képes hazai hadsereg megszervezésének szükségessége. E szervezőmunka eredményessége sok tényezőtől függött, amelyek közt az egyik legfontosabb, a hadseregszervezéssel talán a legközvetlenebbül összetartozó tényező az állami jövedelmek szintje és jellege volt. Nem véletlen tehát, hogy Rákóczi szervezőmunkájának már a felkelés kezdetétől egyik legfontosabb területe az állami jövedelmek rendbetétele. Egyrészt ki kellett mentenie a bevételi forrásokat a felkelés nyomán támadt kaotikus állapotokból.

1 Másrészt a bevételi források jellege is megváltozott: csak azokra számíthatott, amelyek nem állottak a rendi erők ellenőrzése alatt. Figyelembe kellett ugyanis vennie, hogy a nemesség csatlakozásával a felkelés lényegében rendi jellegűvé vált és vezetésében egyre inkább a nemesi álláspont érvényesült. A felkelésnek ebben a kezdeti periódusában a fejedelem és a rendi erők közt csak különbségek, nem pedig ellentétek vannak. Egyébként is Rákóczi a felkelés nyolc éve alatt általában is tudatosan elkerülte a rendi erőkkel való nyílt és közvetlen konfrontációt, aminek 31