Folia historica 3

Tardy Lajos: Az első orosz útleírás Magyarországról

egy forrásból — akárcsak egy katlanból — télen is, nyáron is forró víz tör elő."

2

8 Az általam eddig megismert variáns-szövegek együttesen ennyit tartalmaznak Budáról. A Szuzdali elbeszélése a hosszú út után egyre inkább a fáradtságot tükrözi, mind szűkszavúbbá válik. Az alig hét évvel előtte Budán járt Bertrandon de la Brocquiere francia lovag élményközlésének városleíró része

2

0 sem mond sokkal többet, jóllehet jóval hosszasabban időzött a magyar fővárosban és az ott élő francia kereskedők jóvoltából nyelvi nehézségei sem voltak. A francia utas ezt írja: „Buda, Magyarország fővárosa, hosszan elnyúló hegyen épült. Kelet felől a Duna folyik, nyugati oldalán völgy terül el. Délen nagy palota emelkedik, mely uralkodik a városkapu felett. A palotát a császár kezdte építeni; ha befejezik, nagy és erős épület lesz. A falakon kívül, az innenső oldalon igen szép, meleg fürdők vannak. A keleti oldalon is van néhány; ezek azonban nem érnek annyit, mint a többi." És ha figyelembe vesszük, hogy a francia utas még a Zsigmond-kori pompa és nem az azt követő zavaros évek alatt látta Budát, úgy bízvást megállapíthatjuk, hogy Buda első orosz leírása nemigen tér el a korabeli nyugati itineráriumoktól. A megfáradt utasok nyolc napot pihentek a magyar fővárosban és március 14-én folytatták útjukat. Itteni tartózkodásuknak különleges jelentőséget ad az a tény, hogy Iszidor metropolita Budán, 1440. március 5-én bocsátotta ki enciklikus pásztorlevelét uniós programjár ól.

3

0 Innen már — szinte végig — csak az útba ejtett állomások nevével találkozunk, csak Kassával tesz kivételt, egy mondat erejéig. Ide Isaszeg, Hatvan, a Kál melletti Nagyút, Mezőkövesd, Mohi és Forró után érkeznek. „Kassa nagy, jól erődített város, németek építették és igazgatják a magyar királyságban." Kassa után Eperjes, majd Ölubló következik: „magyar város, mely a lengyel határon fekszik". A lengyelországi útifeljegyzések még a magyarországiaknál is szárazabbak. Még Krakkóról is csupán annyit említenek, hogy itt találkoztak a lengyel királlyal és fivérével. Csak sajnálhatjuk, hogy hazánkat nem oda-, hanem visszaütjük során utazták be az orosz küldöttség tagjai; a szovjet irodalomtörténészek által magasra értékelt kéziratos emlék azonban így is becses dokumentuma a Magyarországgal foglalkozó orosz útleíró irodalomnak. 27