Folia historica 3

Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól

A lemondási epizódból két tanulságot vonhatunk le: az események részleteit ismerve, a Lakatos-kormány tagjainak és — nem utolsó sorban Vattaynak — az volt a fő törekvésük, hogy a kritikus helyzetből elsősorban a saját bőrüket mentsék, ezért vették rá Horthyt a teljes kapitulációra. Lakatosék — és Vattay — nem kívántak Horthyval együtt meghalni a magyar szabadságért. (Csatay Lajos honvédelmi miniszter és Tost Gyula kormányzói szárnysegéd öngyilkossága a ritka kivételek közé tartozik.) Folytatva a Horthy „végnapjairól" szóló krónika ismertetését, október 16-ra virradóra az ügyeletes testőrtiszt felhívta Vattayt és jelentette, hogy a németek támadnak, megindult a harc. Mivel a főhadsegéd úgy vélte, hogy Lakatos éjszakai tárgyalásai nem vezettek eredményre, elrendelte a testőrségnek, hogy jöjjenek a főbejárathoz, mert harcolni fognak. Lázár Károly szerint még 5 órakor a kormányzó kijelentette, hogy ellenáll, történjék bármi. A testőrök — az áruló Festetich gróf kivételével — mind egy szálig teljesítették a parancsot. A támadó SS alakulat hat főt veszített a hajnali ütközetben. De Horthy csúful magára hagyta az ő személyét — és egy kicsit a magyar becsületet is — védelmező testőreit. Ugyanis fél hatkor egy gépkocsin megjelent Lakatos Veesenmayerrel — miután előzőleg kölcsönösen kiadták a katonáknak a „tüzet szüntess!" parancsot — és a kormányzót arra bírták, hogy beszállva a gépkocsiba, elmenjen velük a Hatvany-palotába, ami lényegében a háziőrizetet jelentette a számára. Ott Szálasi kétszer is hiába kérte tőle miniszterelnöki kinevezését, a kormányzó elutasította. Amikor 16-án délután 4 órakor Horthy a Hatvany palotából — a legszükségesebb holmijainak az összecsomagolása végett — Feine követségi tanácsos kíséretében a várpalotába vissza ment, az SSlegények által megszállt lakosztálya a teljes kirablás képét mutatta. Csomagolás közben egyszer csak betoppant Lakatos miniszterelnök Veesevmayer társaságában és egy papírlapot nyújtott át Horthynak, amely német nyelven lemondó-nyilatkozatát és Szálasi miniszterelnöki kinevezését tartalmazta. Átfutotta a papírlapot és megkérdezte Lakatostól: „Mit jelentsen? írjam ezt alá?" Lakatos igenlően válaszolt, mire Horthy csodálkozva emlékeztette őt arra, hogy tanúja lehetett annak, amidőn Szálasi kérését kétszer is elutasította. Amikor azonban Lakatos célzást tett neki arra, hogy Miklós fia életéről van szó, s ezt Veesenmayer is megerősítette, úgy látta nincs más kiút. Odaszólt Veesenmayerhez: „Látom, hogy ön az államcsínyhez a törvényesség látszatát keresi. Adhatja-e becsületszavát, hogy fiam szabad lesz és hozzánk csatlakozhat, ha aláírom ezt a papirost?" 205