Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
Budapest környékén, és panaszkodott az erőszakos hatalomátvételre készülő nyilas pártoknak nyújtott német támogatás miatt. Majd a németek bizalmáért esedezve, kijelentette: „életével kezeskedik, hogy a kormányban semmi sem történik a német legfőbb vezetés tudta és beleegyezése nélkül. . . Elérzékenyedett szavakkal kért bizalmat Magyarország és a maga számára. Egyedüli törekvése — hangoztatta — az ellenálló magyar erő fenntartása." 11 5 Ez a dokumentum Lakatos és a németek közti viszonyon kívül abból a szempontból is figyelmet érdemel, hogy a kormány szeptember végén tudott a nyilas puccs előkészületeiről, és mégsem tett ellene semmit. Október 15-i magatartását is az a törekvés jellemzi, hogy az utolsó percig a németekkel való megegyezést óhajtja. Megtagadta a kormányzói szózat ellenjegyzését, törölte a proklamáció szövegéből a fegyverszünet megkötésének tényét. Ez utóbbiról a koronatanú Vattay a Múzeumnak készített visszaemlékezésében így ír: „A proklamációt Ambrózy készítette, nekem felolvasta. Határozottan úgy volt, hogy „fegyverszünetet kötöttem". 1946/47-ben igazolásomnál dr. Hável Béla, az MTI volt vezérigazgatója úgy vallott, hogy a proklamációt olvasta és úgy volt benne, hogy fegyverszünetet kötöttem, de Hlatky államtitkár (aki beolvasta a szöveget, megj. tőlem: V. K.) a miniszterelnökséggel folytatott beszélgetés után ezt a részt kijavította és helyébe az írta, hogy „fegyverszünetet kértem''. 11 6 Az október 15-i koronatanácson a kormányzó fegyverszüneti bejelentése után szót kért és kijelentette, hogy osztja ugyan a kormányzó felfogását, de a fegyverszünet gyakorlati megvalósítását két okból nem vállalja és ezért beadja lemondását. Az egyik ok a német követnek tett ama ígérete, hogy minden ilyen irányban tervezett lépéséről értesíteni fogja. A másik ok a Parlamenttel szemben vállalt kötelezettsége, hogy annak megkérdezése nélkül fegyverszünetet nem kér. 11 7 Alkotmányjogi aggályaival kapcsolatban Horthytól kap kioktatást, aki — hivatkozva a március 19. óta történt eseményekre — kijelenti neki, hogy a mai országgyűlés nem fejezi ki az ország közvéleményét. Lakatos számára a törvényhozásra való hivatkozás tulajdonképpen csak gyáva ürügy volt, hogy Horthyn kívül neki ne kelljen személy szerint felelősséget vállalni a fegyverszüneti tárgyalások megkötéséért. Veesenmayer tanúvallomása a Szálasi-perben teljes összhangban áll Lakatosnak ezzel a magatartásával. A volt náci helytartó a saját október 15-i tevékenységéről elmondotta: „Egész igyekezetem a Lakatossal való megbeszélésre koncentrálódott'.. 11 8 203
