Folia historica 3

Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól

kép Horthyról azért is, mert nemcsak az ország érdekében, hanem „még önmaga védelmében sem tudott fegyvert fogni Hitler ellen".

11

1 Megtörtént az a döbbenetes eset, hogy október 15-én délben a kiugrás szempontjából kulcsfontosságú személyiségek (pl. a hadseregparancsnokok) csak a rádióból értesülnek a proklamációról; közben a koronatanács ülésén még a két németbérenc miniszter: ReményiSchneller és Jurcsek is egyetértenek Horthy fegyverszüneti szándékával; és végül a koronatanács szünetében Horthy — fia elrablása után — szóba áll Hitler küldöttével, Rahn nagykövettel, aki — Veesenmayerrel együtt — sikeresen leszereli a fiával szemben elkövetett galádságért felháborodott öregurat. Mig ezek az események követik egymást, sem Horthy, sem a kormánya nem sejti még (hol volt a magyar elhárítás?), hogy a Panzerfaust-akció óráról órára tért nyer és a fővárosban —, amelyet mint tengerész nem kívánt elhagyni — valóban süllyed a „hajó" és a testőrségén kívül ott áll védtelenül a német erőszakkal szemben. A kormányzó államférfiúi képességeiről soha senki felső fokokban nem nyilatkozott. Rendszerének olyan fémjelzője és egyben végig politikai bizalmasa, mint Bethlen István, egyenesen lenézte őt, s parvenűnek tartotta. Mégis: október 15-én azt kell megállapítanunk, hogy az agg ember — 76 éves volt ekkor — a maga módján, ha szerencsétlenül is, de következetesen küzd egy irreális koncepció megvalósításáért: a finn kiugráshoz hasonló út eléréséért. Közben legközvetlenebb munkatársai a maguk gyávaságának indítékából rászedik, megalázó kompromisszumokat készítenek elő a háta mögött, vagy megrettenve a kockázatvállalástól, passzivitásba zuhannak. Néhányan, akik hajlandók volnának a cselekvésre — mint Veress Lajos, vagy Aggteleky Béla — a kellő óvatosság elmulasztása miatt a németek csapdájába esnek. Egyetlen, mindenre kész, bátor férfiú áll mellette, hűséges „fegyverhordozója", testőrparancsnoka: Lázár Károly. Legközvetlenebb munkatársai október 15-nek döntő óráiban nem erősítik Horthyban az utolsó pillanatban vállalt elhatározását, hogy végre kenyértörésre viszi a dolgot a németekkel. Fel-fellobbanó harci szándékát a koronatanács szünetében a Veesenmayerrel és Rahnnal folytatott vitájában, és másnap hajnalban a Vár kapujában, amikor már-már elrendeli a fegyveres ellenállás parancsát a németek ellen, különböző fondorlatokkal leszerelik. Történetírásunk eddig az október 15-i kiugrási kísérlet balsikeréért szinte kizárólag Horthyt okolta, holott a tények ismeretében a felelősségben osztoznak vele munkatársai is. Politikai téren elsősorban miniszterelnöke, Lakatos Géza, katonai vonatkozásban a ve201