Folia historica 3

Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól

tásra jut, hogy „mind a 4., mind pedig a 2. Ukrán Front vezetésében érvényesült egy olyan törekvés is, hogy az önként átálló magyar csapatokat azonnal lefegyverezzék". Holott a 20 ezer magyar katona jórésze azért határozta el magát az átállásra, mert abban reménykedtek, hogy szovjet oldalon magyar hadsereg alakul és részt vesz a németek elleni harcban, Magyarország felszabadításában. „Átállásuk után — mint Korom írja — azonnal lefegyverezték őket, és később sem sikerült fegyverrel harcolniok hazájuk felszabadításáért."

10

9 Egy önálló magyar légió, vagy hadosztály felállításának a problematikája annál is inkább fontos kérdés, mert számos hasonló precedenssel találkozhatunk. Ismeretes, hogy a Szovjetunió területén alakult meg a lengyel, a csehszlovák demokratikus hadsereg, a román Tudor-Vladimirescu hadosztály. Az 5—6 napos késedelmességgel mégsem lehet megmagyarázni egy magyar antifasiszta haderő megszervezésének az elmaradását. Talán igazat kell adnunk Korom Mihálynak, amikor erre a kérdésre így próbál válaszolni: „Úgy tűnik, hogy egy ilyen magyar seregtestnek a lengyel, cseh és román hadosztályokhoz hasonló működtetése jelentőségét túl későn ismerte fel a szovjet vezetés is. Ezért az átálló magyar katonák — írja Korom — a hadifogságon túl biztosan másra nem számíthattak. A hadifogság pedig rossz ajánlólevélnek bizonyult."

11

0 Miután a kiugrás szempontjából szó esett a budapesti helyzetről és azokról a körülményekről, amelyek az 1. magyar hadsereg kebelében nem tették lehetővé az átállás végrehajtását, még két kérdést kell megvizsgálnunk. Mi történt valójában Budapesten október 15-én és az említetteken kívül kiket terhel felelősség a kiugrás sikertelenségéért. A kormányzatnak a fegyverszüneti akció kezdetétől fogva az volt a törekvése, hogy az eseményeket a finn példa szerinti út irányába terelje. Horthyn kívül különösen Lakatos miniszterelnök volt erre hajlamos. Október 15-én a kormányzó és Lakatos — magyar szempontból — teljesen céltalan és szükségtelen tárgyalásokat folytattak Veesenmayerral és Hitler küldöttével, Rahnnal, mert még mindig hittek a finn megoldásban és húzódoztak attól, hogy vállalják a harcot a németek ellen. A kocka akkor — legalábbis úgy tűnt — el volt vetve és a kormányzó, amikor már ellene és a kormánya ellen a puccsot szervezték, sőt kirobbantották, még mindig alkudozott Hitler megbízottaival. Ez az alku — min ismeretes — elvezetett a fürdőszobában aláírt lemondó nyilatkozatig, a hatalom Szálasi kezébe történő „legális" átadásáig. Különösen gyászos és kiábrándító a 200