Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
vonalban marad, beszünteti a harcot a szovjet hadsereg ellen, felveszi vele a kapcsolatot és együttesen támadja meg a németeket. A román példa bizonyítja, hogy a németek ezt képtelenek lettek volna meghiúsítani. ..A csapatok erkölcsi állapota bizonyítja a legjobban, hogy az átállás, a szembefordulás a németekkel nem a katonákon múlott — írja ölvedi —, hanem Horthyn, kormányán és vezérkarán. Az arcvonalban lévő hadseregeket éppen a németekkel való szembefordulással lehetett volna a felbomlástól megmenteni." 9'' Horthy — jóllehet az október 11-én kötött fegyverszüneti szerződésben kötelezte magát a Wehrmacht megtámadására, ettől mindvégig húzódozott. Abban a tévhitben élt — írja Gosztonyi —. hogy „rábírhatja a németeket az ország önkéntes elhagyására. Ez végzetes tévedés volt. amely végső soron az egész »kiugrást« meghiúsította". 9 5 A szovjet elképzelés is az volt, hogy az 1. magyar hadsereg — és ha csak lehet a 2. is — szembefordul a németekkel. Ebben az esetben mód nyílott volna arra, hogy — bár Horthy elhurcolása miatt az б személyes részvétele nélkül, de az ó nevében — legalább a fronton megvalósuljon az előzetes fegyverszüneti szerződés. 9 6 Magyarországnak a háborúból való kilépése és a németekkel történő szembefordulása szempontjából mindenképpen döntő jelentőségű a katonai erőviszonyok kérdése a fronton és a hátországban egyaránt. Még ennél is fontosabb tényező azonban a hivatása magaslatán álló, határozott, céltudatos, politikai-katonai vezetés, amely képes a megfelelő történelmi pillanatban egy meghatározott cél érdekében mozgásba hozni a katonai gépezetet. Ilyen esetben — az európai antifasiszta mozgalmak, nemzeti felkelések bizonyítják — a széles néptömegek aktív támogatásukról biztosítják a vezetést. Magyarországon — sajnos — a második világháború befejező szakaszában nem állott rendelkezésre a nemzet, az ország érdekeivel azonosuló vezetőgarnitúra. Az 1. hadsereg vezérkari főnöke. Kéri Kálmán ezredes jellemezte egyszer találóan e sorok írójának a helyzetet: nagy idők — kis emberek. A Horthy-korszak uralkodó elitje valóban a törpe jelzőt érdemelte ki a történelemtől. Rátérve ezek után a német—magyar katonai erőviszonyok vizsgálatára: kérdés, mit mondanak a rideg számadatok? Csima János adatai szerint 9 7 az 1944. évi szeptember 30-i létszámkimutatás alapján az arcvonalon működő három hadseregnél összesen 478 214 fő, a mozgósítás alatt lévő alakulatoknál 356 840 fő, a pót- és békealakulatoknál 239 697 fő állt fegyverben. A magyar királyi honvédség 1944. szeptember 30-án összesen 1 013 723 fő felett rendelkezett. Globálisan véve ez az egymilliós főnyi haderő komoly feladatokra lett volna képes. A már fent említett, az ország életbevágó érdekeit szem 192
