Folia historica 3

Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól

A fenti dokumentumokhoz — úgy vélem —• nem szükséges kommentárt fűzni: önmagukért beszélnek. Roosevelt esetében — akit már ekkor mind sűrűbben elővett súlyos betegsége — megmutatkozott időnkénti befolyásolhatósága és ebből következőleg: felelőtlensége a közép-európai ügyekben; míg Churchillből ez alkalommal is kiütközött az elvakult szovjet- és kommunistaellenes politikus. Ez a távirat-ügy, valamint Roosevelt és különösen Churchill egyéb megnyilatkozásai (pl. szeptember 28-i feltűnő magyarbarát beszéde

1'

3) is arra mutatnak, hogy az angolszász imperialista körök — a befolyási övezetekért harcoló önző hatalmi politikájuknak rendelték alá az olyan kis ország, mint Magyarország létfontosságú ügyét. Fenti magatartásukkal a második világháború döntő időszakában rossz szolgálatot tettek Magyarországnak, amikor Horthyékban szinte az utolső pillanatig hamis illúziókat keltettek a háborúból való kilépést és az angolszász szándékot illetően. A fronthelyzet súlyosbodása (Temesvár, Arad elfoglalása a szovjet csapatok részéről), az Erdélyi Magyar Tanács fellépése végül is arra kényszerítették Horthyt, hogy most már konkrét lépéseket tegyen a fegyverszünet érdekében. Szeptember 18-án felkérte a budapesti svéd követséget, tájékoztassa az angol, amerikai és szovjet kormányt arról, hogy elhatározta az ellenségeskedések beszüntetését, és kérte, nevezzék meg a helyet és időpontot, ahová és amikor megbízottait elküldheti. Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes szeptember 21-én értesíti az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, A. Harrimannt, hogy a szovjet kormány beleegyezett a magyar kérésbe. Ahhoz is hozzájárulását adja Moszkva, hogy értesítsék Magyarország kormányzóját arról, miszerint a brit, amerikai és szovjet kormányok készek a fegyverletételi feltételek átadására egy teljhatalommal rendelkező magyar megbízottnak. A találkozás helyéről — szól a szovjet javaslat — ezt követően lehet tárgyalni.

6"' Szeptember 20-án magához hívatta a kormányzó Náday István vezérezredest és Howiet, egy 1943-ban német hadifogságból Magyarországra szökött angol ezredest. Nádayt felkérte arra, hogy az Olaszországban harcoló angol haderő parancsnokságához szóban továbbítsa fegyverszüneti szándékát, és azt a kérését, hogy küldjenek Magyarországra angol—amerikai alakulatokat. Horthy óvatossági okok miatt nem látta el Nádayt írásos meghatalmazással. Az akció ugyanis azzal a veszéllyel járt, hogy a Nádayt vivő magyar gépet német vadászgépek esetleg leszállásra kényszerítik. Egy ilyen esetben számítani kellett arra, hogy Nádayt megmotozzák. Ezért nem vihetett magával írásos meghatalmazást. Csupán egy kis papírszeletre írt schiffre-jelek voltak nála, de — mint utóbb kiderült — ezeket hibá183