Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
egyező katonapolitika lényege az volt — mint ölvedi kifejti —, hogy keleten újabb magyar hadosztályok bevetésével, német segítséggel, valamint a Kárpátok természetes akadályának jó kihasználásával feltartóztatják — a legrosszabb esetben lefékezik — a szovjet csapatok előnyomulását. Ezzel biztosítják, hogy az országot, vagy annak legalább a nyugati részét — a Dunántúlt — angol—amerikai csapatok szállják meg.'' 9 A Lakatos-kormány külügyminisztere: Hennyey Gusztáv is vállalta ezt a katonapolitikai elképzelést, mert értesülhetett Churchill arra vonatkozó tervéről, hogy az angol csapatok Olaszország felől előbb érjék el Ausztriát és Magyarországot, mint a Vörös Hadsereg. Csak ezzel magyarázható Hennyey szeptember 8-i sürgönye BakáchBessenyeynek Genfbe, amelyben arról esik szó, hogy amennyiben az angolszász csapatoknak légi úton nehézséget okozna Magyarország fontosabb részeinek a megszállása, úgy a magyar csapatok addig kitartanának (!?) keleten, amíg az angol partraszállás az Adriai tenger felől bekövetkezik." 5 0 A nyugati szövetségesek táborában az angoloknak — elsősorban Churchillnek — voltak olyan elképzelései, hogy Délkelet-Európában megelőzhetik a szovjet csapatokat. Diplomáciai téren tett lépései közé tartozik — mint arról a Washington Post 1944. szeptember 12-i száma beszámolt —, hogy augusztusban a pápával tárgyalt egy szovjetellenes katolikus államcsoport létrehozása érdekében. Elképzelései szerint Horvátország, Szlovénia, Magyarország, Olaszország, Ausztria és más katolikus országok tartoztak volna ebbe a blokkba. 51 Katonai téren Churchill melengetett terve egy adriai tengeri hadművelet lett volna. Az Isztriából kiinduló laibachi áttörés tervének megvalósítása azonban nem csupán az olaszországi hadjárat alakulásával függött össze, hanem a nyugat-európai második front hadműveleteinek előrehaladásával is. Marshall amerikai tábornok a normandiai partraszállás után Londonban tárgyalt, és követelte, hogy a még Amerikában állomásozó haderő mielőbbi bevetése érdekében kezdjék meg az ún. Anvil-hadműveletet: a dél-franciaországi partraszállást. így kívánták elfoglalni Marseillet, hogy biztosítani tudják az amerikai haderő kihajózása számára alkalmas kikötőt. Churchill támogatásával Wilson angol tábornok, a földközi-tengeri haderő főparancsnoka azonban azt követelte, hogy bocsássanak elég erőt Alexander tábornok rendelkezésére az olaszországi hadjárat folytatására. A cél, hogy ennek során partra szálló hadműveletet hajtson végre az Isztriai-félszigeten, és „a ljubljanai résen át betörjön a magyar Alföldre". 5 2 Az amerikaiak viszont az eredeti haditerv mellett érveltek és kijelentették: ,.Az Egyesült Államok haderejét nem engedik a délkelet-európai térségben felhasználni." 5 3 — A leg174
