Folia historica 3
Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája
felbujtóit. „Ez azonban nem tartott sokáig — írja Jankó Ágost, Torontál vármegye alispánja —, mert magunk jöttünk rá, hogy a kényszervisszatartás és kényszerirányítás nem ér semmit. Azok az emberek elvesznek számunkra . . . akik keserű emlékekkel hagyják el hazájukat." Látván, hogy ilyen módszerekkel csak kétes eredményeket érhetnek el: „Ezentúl, hogy úgy mondjam, jóakaratú passzivitással néztük a kivándorlást" — írja Jankó Ágost. 11 1 A kivándorlás szabályozása és korlátozása helyett csak annyi eredményt könyvelhettek el, hogy a kivándorlók nem szakították meg kapcsolataikat az anyaországgal. 11 2 A kivándorlásnak ez a liberális szemlélete, ami korszakunk végéig jellemző maradt a Délvidékre, merőben eltér a Felvidékétől, ahol már az 1900-as évek elején radikális korlátozó intézkedések bevezetését követelték. Okát abban lehet felfedezni, hogy lokális problémáktól eltekintve, a Délvidéken még ez a nagy méretű kivándorlás sem okozott komoly munkaerő-problémákat. 11 3 A gazdasági helyzet javulásába vetett remény sem vált valóra. Az 1904. évi nagy szárazság — Bácskában májustól augusztus 26-ig nem esett eső —, az 1906-ban megkísérelt aratósztrájkok, az 1907. évi rossz termés következtében halmozódó gazdasági problémák tovább növelték a kivándorlók tömegeit. 1908-ban, a váratlanul nagy arányú visszavándorlás állította komoly probléma elé Torontál megye vezetőit. Ekkor javasolta a megye alispánja, hogy a megye költségén ezer munkásházat kellene felállítani a visszavándorló nincstelen mezei munkások letelepítésére. Ugyancsak ő tett javaslatot a megye déli részén levő mintegy 70 ezer holdnyi dunai árterület lecsapolására és a visszavándorlók itteni letelepítésére. 11 4 A kivándorlást azonban az ilyen félmegoldások csak kevéssé tudták befolyásolni, éppen úgy, mint ahogy az újabb kivándorlási törvény sem volt képes megfékezni a kivándorlás folyamatát sem a Délvidéken, sem más kivándorlási körzetekben. A kivándorlásnak radikálisan az első világháború kitörése vetett véget, tehát megszűnése nem a gazdasági helyzet megváltozásának eredménye, hanem egy olyan politikai eseményé, amely csaknem 6 évre lezárta az amerikai kivándorlás útját. Azt, hogy nem sikerült 1914-ig a kivándorlás gazdasági okait megszüntetni, nem lehet csak a délvidéki gazdasági, politikai vezetők hibájául felróni. A kivándorlás az egész magyar társadalmi, gazdasági és politikai élet akut problémáit jelzi. Megoldása csak azon rétegek, csoportok érdekeinek ellenére lett volna lehetséges, amelyeknek képviselői a kormányban, a parlamentben ültek, de ott voltak a délvidéki megyék főispáni székeiben és gazdasági egyesü137
