Folia historica 3

F. Dózsa Katalin: Menyasszonyi kelengye a városi rétegeknél 1867—1914 között

A fehérnemű anyaga, mint azt a felsorolásból is láthatjuk, finomabb. Néhány rumburgi, túlnyomórészt szepességi, s csak kevés közönséges vászon, az is inkább a cselédség számára. Az anyagok finomságát érzékelhetjük egy hálókabátnál, amely 1882-ből, Sümeghy Ilona Jármy Vincéné nyíregyházi vármegyei írnok feleségének kelengyéjéből származik (16. kép). A kabát anyaga lenvászon, sajnos a készítés helye ismeretlen, de mind tapintásban, mind díszítésben rendkívül finom hatású. (L. szám: MNM. T. 1963. 83.) Ugyancsak finom kivitelű lenbatisztból készült, gépi és vert csipke díszű az az ágyneműhuzat (T. 1970. 6. 1—3.), mely Rojkó Sidónia, hivatalnokcsaládból származó leány kelengyéjéből került a Nemzeti Múzeumhoz (18. kép). Mindkét darab kora, formája alapján is pontosan megállapítható, ami azt is bizonyítja, hogy követték a divatlapok tanácsait. A divatos forma fontos a középosztálybeli menyasszonyok számára. Éppen ezért a jegyesség ideje alatt készült a kelengye, egy vagy két házivarrónő segítségével otthon, akik a divatlapok szabásmintái, mintarajzai vagy a jobb cégeknél vett mintadarabok alapján dolgoztak. Ám gyakran megrendelték az egész kelengyét, vagy készen megvásárolták egy cégnél. A kelengye mennyiségében és kidolgozásánál ennél a rétegnél találhatjuk a legnagyobb eltéréseket, hiszen a középosztályhoz számította magát a kisfizetésű (kb. évi 1200 K) hivatalnok leánya és az az illatszergyáros leánya

4

1 is, akinek 60 000 К jutott az ezüsttel és porcelánnal együtt háztartása felszerelésére, s az új ruhákra. A társadalom gúlájának csúcsán élő rétegek hallatlan fényűzést fejtettek ki a kelengyénél, amelynek összeállításában, finomságában, díszítésében igyekeztek egymást túllicitálni. A magyar arisztokrácia tagjai is óriási kelengyét adtak leányaiknak, melyet szokás volt az esküvő előtt kiállítani. Az ágy-, asztalés fehérnemű a legfinomabb anyagokból, a legutolsó divat szerint készültek, úgyszintén a ruhák is — közvetlenül az esküvő előtt, rendszerint bécsi és párizsi szalonokban. A divatlapok rendszeresen közölték a főúri kelengyék tartalmát. József főherceg leánya, Margit főhercegnő pl. az alábbi ruhákat kapta 1890-ben, melyeket „hazafias érzelmű" édesanyja a legelegánsabb pesti cégnél, a Monaszterly és Kuzmik Utódainál rendelt meg: 1 kék selyem udvari díszruha 1 fehér satin udvari báliruha 1 soireruha lazacszínű moireból 1 holdfényszínű brokát estélyiruha 103