Folia historica 3

F. Dózsa Katalin: Menyasszonyi kelengye a városi rétegeknél 1867—1914 között

kereső szakmunkásrétegeknél. Mennyisége kb. a Lustig-féle hirdetésben szereplő 200 K-ás összeállításhoz volt hasonló. Az eladólányok keresetüket (havi 10—50 К) a kelengyére gyűjtötték. Általában otthon állították elő egyszerűbb anyagokból, kanavászból, sifonból, házi díszítésekkel. A divat változásaival alig törődtek, annál is inkább, mert a kelengye elkészítését már a vőlegény megjelenése előtt elkezdték és évek hosszú során gyűjtötték össze. Legtöbbször egy vagy két, szolid, sötét színű szövetruhát is kaptak, s ezt a „kimenőruhát" viselték egy életen keresztül. Pontosabb adataink vannak az iparoslányok

3

7 kelengyéjéről. Természetesen ezen a rétegen belül is vannak anyagi különbségek, de az ágy-, asztal- és fehérneműnek elég gazdagnak kellett lennie. A Nemzeti Múzeum tulajdonában van egy 1878-as házassági szerződés,

38 melyben egy posztókereskedő-családból származó leány kelengyéjét olvashatjuk. A férj bádogosmester. „Leltár azon tárgyak és készpénzről, melyeket Engel Berta férjhezmenetele alkalmakor férje, Spitzer Samu házához, mint tulajdon vagyonát magával hozott. Készpénzben 15 alsó fehér szoknya 30 női ing 12 hálórékli 1 ágyra való fehér huzat 24 zsebkendő 12 törülközőkendő 9 törülközőkendő, hímzett 12 asztalkendő 24 női harisnya 15 törülközőkendő, egyszerű 12 akasztó ruha 12 lepedő 12 abrosz 1 ágyhuzat 12 kisebb salveta 24 К 60 К 25 К 5 К 200 К 35 К 10 К 15 К 70 К 250 К 110 К 800 К 50 К 82 К 24 К 15 К 10 К 12 К 9 К 12 К 24 К 10.50 8 К női felsőruhaneműekben 6 nagykendő 3 ernyő 3 ágyterítő arany és ezüstneműben 3 dunna, 9 vánkos, 3 párna 1 varrógép Összesen: 1 870,50 К 7* 99