Folia historica 3

Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól

Horthy politikai és katonai tanácsadói 1944 nyarán még nem számoltak azzal, hogy a szovjet hadsereg rövid időn belül Magyarország területére léphet. „Abban bíztak — írja Tóth Sándor a horthysta klikk kiugrási kísérletéről —, hogy a Kárpátok leküzdése olyan nehéz próba elé állítja a szovjet hadsereget, ami időt ad egy német— angolszász különbéke megkötésére, illetve Churchill balkáni partraszállási tervének realizálására. Éppen ezért Horthy már augusztus elején javasolta Veesenmayer követnek, hogy német csapatok szállják meg a Kárpátok erdélyi hágóit."

9 A kormányzó ezt a kérést közvetlenül a román kiugrást követő napon, augusztus 24-én megismételte. Arra kérte Veesenmayer követet, hogy a német csapatok vonuljanak a Kárpátokhoz, mert a magyar hadseregnek nincs elég ereje azt megvédeni.

1

0 A magyar készületlenségre egyébként jellemző, hogy a román kiugrás napján a vezérkar főnöke, Vörös János vezérezredes, a német főhadiszálláson Hitler vendégeként tartózkodott, és csak hazajövet tudta meg e fontos esemény hírét. Sztójay miniszterelnök és Arnóthy-Jungerth, a külügyminiszter helyettese ágyban fekvő betegek voltak. A kormányzó pedig az angol rádióból értesült a német csapatok jassy—kisinyovi vereségéről és a román kiugrásról. Mihelyt Horthy magához tért a román átállás okozta sokkból, csupán arra tellett erejéből, hogy menessze a Sztójay-kormányt és Lakatos Géza vezérezredessel az élen új kormányt nevezzen ki. Holott, ha ennél többre törekszik és Magyarországon augusztus végén radikálisabb politikai fordulatra kerül sor, „a német csapatok aligha lettek volna képesek ezt megakadályozni.. ,"

u Felmerül a kérdés: 1944 augusztus végén, szeptember elején a kormányzó miért a harcot, a szovjetellenes háború folytatását választotta és nem a politikai-katonai elszakadást Németországtól? A probléma megítélésénél döntő szerepet játszott a román kiugrás által keletkezett súlyos katonai helyzet. Horthy a Kárpátok megvédése érdekében éppen akkor kért újabb német segítséget, amikor a német hadvezetés még alig tért magához a jassyi—kisinyovi súlyos vereség után, amelyben a „Dél-Ukrajna Hadseregcsoport mintegy negyedmilliós főt meghaladó veszteségeket szenvedett halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban.

1

2 Friessner vezérezredes, a megvert hadseregcsoport parancsnoka is csak akkor remélte, hogy október közepe táján támadásba mehet át a Dél-Erdélyben felvonuló szovjet csapatok ellen, ha leharcolt és meggyengült hadosztályait addig feltöltik.

1

3 Hennyey szerint is Horthy döntésénél a Kárpátok legalább ideigóráig tartó védelme játszott főszerepet. Az a körülmény — mint írja —, hogy „a román kiugrás által a már úgyis súlyossá vált ka162