Folia historica 2

Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1867—1873.

Vidacs ezekben az akciókban kifejezésre juttatta a szabadságharc még élő tagjaival való szolidaritását csakúgy, mint annak hősi halottjaival és az önikény áldozataival. Áldozatkészsége pedig abban is megmutatkozott, hogy a jászberényi honvédemlékműhöz ajándékul készíttette el a vaslánokerítést, amiért az ottani hon védegylet tiszteletbeli tagjává választotta.

2

8 A honvédegyletek szerepe a fenti akciókkal lényegében befejeződött. A jóváhagyott szabályok szerint mint segélyegyletek funkcionáltak tovább,

2

9 feladatkörük azonban egyre szűkült, főleg azután, hogy az országgyűlés végül is rendezte a honvédek nyugdíjügyét. Ennyi eredményt részükre mégis sikerült kiharcolni az ellenzéknek. A honvédmozgalmaknak pedig az országszerte ma is fennálló emlékműveket köszönheti az utókor, amelyek a társadalmi összefogásnak is nagyszerű bizonyítékai. A honvédmenház A menház eszméjét Vidacs az 1869. augusztus 21-dki országos honvédegyleti közgyűlésen vetette fel. Indítványozta, a honvédegyletek hassanak oda, hogy „a csonkult honvédek számára szerény rokkantak kaszárnyája épüljön". Meggyőződése szerint ehhez a főváros is hozzá fog járulni a telek és az építkezéshez szükséges anyagok felajánlásával, a többi költséget a társadalmi összefogás biztosítani fogja. A közgyűlés elfogadta az indítványt és egy öttagú bizottságot nevezett ki, amelynek elnöke Vidacs lett.

3

0 A vidéki honvédegyleteket is felszólították a terv támogatására. December elején megjelent a felhívás „a hon minden hű fiához és leányához" a menházalapítás ügyének támogatására.

3

1 A társadalmi megmozdulásnak döntő lökést adott Kossuth, Vidacshoz intézett, baráti hangon írott levele, amelyben 1000 frankot ajánlott fel a menház alapítására.

3

2 E témában több levélváltás is történt. Engedélyt kért Kossuth levelének nyilvánosságra hozatalára, s ez hamarosan meg is érkezett, de Vidacs várt egy ideig a kiadással. Kossuth következő levelére válaszolva ezt azzal indokolta, hogy a válságos pénzviszonyok miatt (az 1869-es pénzügyi válságról van szó) „nem lett volna úgy olvasva, mint fog ez olvastatni akkor, ha országunk lakói e bajból kibontakozandnak!" Vidacs a menház ügyének előrelendítését remélte a levél publikálásából s taktikai lépés volt részéről annak elhalasztása. Az a réteg, amelyre támaszkodni kívánt, nem volt olyan helyzetben, hogy a gyűjtés megkezdése eredményes lett volna. Mint válaszában írja: „Elv és ügy barátaim nagy része iparosok és kereskedők lévén, érzékenyen sújtatnak a szerencsétlen pénzválság által, csak is azoktól, 85