Folia historica 2
Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1867—1873.
szerepét annak, hogy a honvédmozgalmat leszerelje, eddigi politikai irányvonalát megszüntetve, kormányt támogató, vagy legalábbis semleges irányzatú, jótékonykodó mozgalommá fejlessze. 1 5 Az egyletek, a mozgalmat irányító központi egylet sem válhatott így hoszszabb időre az ellenzéki politika támaszául. 1868 elején Perczel magatartása szakadást idézett elő a honvédegyletek között. A kirobbanó viták egyik indítéka Vidacs és Mikár Zsigmond, a központi választmány főjegyzője közötti ellentét volt. Vidacs panasszal fordult a központi bizottsághoz Mikár vádaskodásai ellen, amely az ügy kivizsgálása után Mikárt felmentette tisztsége alól." 1 Perczel részben azt nehezményezte, hogy mindez távollétében történt, másrészt nem értett egyet a határozattal. Válaszul a központi bizottságot feloszlatta, határozatát semmisnek nyilvánította s a honvédegyletekhez szóló felhívásában olyan hangot ütött meg, amely visszatetszést keltett a honvédek körében nemcsak Kossuth-ellenes éle, hanem saját magát vezérnek nyilvánító és ilyen értelemben intézkedő hangja miatt. 1 7 Az egylet lapja egyértelműen Perczel ellen foglalt állást: hangsúlyozta, hogy az összes honvédség érdekét védi, de az egyletek célja a múlt emlékeit is tisztelni és Kossuth nevét tiszteletben tartani. Elismeri Perczel érdemeit, de kéri, hagyjon fel Kossuth-ellenes agitációjával. 1 8 A vitában a honvédegyletek túlnyomó többsége a központi bizottság mellé állt. Nem tudni pontosan mi volt Mikár vádja Vidacs ellen. Ügy tűnik, még pénztáros korából, a pénzügyekre vonatkozó gyanúsítás volt. A felvett jegyzőkönyv alapján megállapítást nyert, hogy „Vidacs János százados személye tisztán állván, ez ügyben többé kérdésbe sem jöhet.". 11 1 Ezzel egyidőben egy másik gyanúsítás is érte, amelyre vonatkozóan két lapnak is adott nyilatkozatot, rágalomnak minősítve azt a hírt, mintha ő idegen hatalmaktól pénzt kapott volna, hogy a volt honvédek között ossza szét. 2 0 Feltehetőleg összefüggés van a kétféle vád között és rosszindulatú rágalomról van szó. A személye ellen indított támadások nem szegték kedvét. A honvédügy melletti kitartása változatlan, és mindenütt ott található, ahol a 48-as eszmék ébrentartásáról, emlékeik megőrzéséről, harcosainak megvédéséről volt szó. Ezeket tartotta az egyletek elsőrendű céljának s nemcsak élenjárt az egyletek által szervezett akciókban, hanem maga is kezdeményezett. 1868-ban az egyletek életét honvédgyűlések és emlékünnepek rendezése töltötte ki. Ekkor kezdődtek országszerte a honvédemlékművek felállítása. A vidéki egyletek követve a központ példáját, nagyarányú gyűjtést indítottak, hogy a szabadságharc csatáinak színhelyein emlékműveket állíthassanak. Minden ilyen emlékmű felavatása alkalom volt az emlékezésre, a hősi harcok visszaidézésére, 6 83
