Folia historica 2

Huszár Lajos: Böhm József Dániel ismeretlen kőfaragványai

repelnek olyan faragványok is, melyek már a korábbi tanulmányunkban is közölve vannak. Eszerint tehát úgy látszik, hogy a leltárban felsorolt családi hagyatékból 1908 után történt elidegenítés és az elidegenített, de egy magángyűjteményből előkerült példányok így most a leltári jegyzék egyes tételeivel azonosíthatók és ezáltal Böhm szerepe, mint készítő mesteré megerősítést nyer, amit ezeknél a példányoknál eddig csupán a stílus alapján feltételeztünk. Mindezt figyelembe véve, ezúttal egyrészt ismertetni kívánjuk az újonnan előkerült hat faragványt, melyekkel mintegy ötven százalékkal emelkedik a faragványok eddig ismert száma, másrészt pedig a leltári jegyzék áttanulmányozása alkalmat nyújt arra, hogy bizonyos helyreigazítást végezzünk némely korábbi meghatározással kapcsolatban. Így végül is lényegesen tisztább képet nyerhetünk Böhm J. Dániel kőfaragói tevékenységéről, illetve művészi munkásságának ezen ágáról. Böhm József Dániel (1794—1865) szobrász, kőfaragó és éremművész Szepesolasziban (Wallendorf, Spisské Vlachy) született és fiatalon Bécsbe kerülve, ott idővel kamarai éremművész és a bécsi Főpénzverőben működött Vésnökakadémia igazgatója lett. A bécsi éremművészet vezető egyénisége volt és gazdag éremművészi tevékenység mellett, mint viaszmintázó, de főként mint kőfaragó is elismert helyet vívott ki magának. A kőfaragványaihoz általában kelheimi követ használt és a létrejött faragványok bár többnyire önálló művészi alkotások voltak, de néha éremképek mintájául szolgáló modellek céljaira is készültek. Valamennyi ilyen természetű műve a klasszicizmus jellegzetes stílusát árulja el. Böhm 1813-ban került a bécsi Akadémiára és itt mesterének, Franz Anton Zauner szobrásznak a biztatására kezdett kőfaragással és éremművészettel foglalkozni. Inkább a művészi pályája elején készített kőfaragványokat, amit bizonyít az is, hogy a korábban már ismertetett faragványok általában a 19. század húszas-harmincas éveiben készültek, legalábbis a valószínűleg keltezhető példányok erre az időre utalnak. A most ismertetendő faragványok is általában ugyanolyan jellegűek, mint a korábban közöltek. Tehát felirat és művészi jelzés nélküli készítmények az említett klasszicista ízlésben faragva. A bat új faragvány közül öt portrét ábrázol és csak egyetlen faragványon látható kompozíciós ábrázolás. Az ábrázolt személyek azonosítására — feliratok hiányában — csak ikonográfiái egyeztetések alapján lehet törekedni. Ritka esetekben a faragványok sima hátlapján található az ábrázolt személy kilétére utaló — nyilván későbbi eredetű — ceruzafeljegyzés. Néha pedig a leltári jegyzék adatai jönnek a segítségünkre a gyakran igen problematikus meghatározásokhoz. 70