Folia historica 2

Szakály Ferenc: Ali koppányi bég sarca

nek azzal, hogy ők magyar részre is adóznak, a kamara, azaz az uralkodó jobbágyai. Bár a Ráckevin hatalmaskodó végbeliek igazi szándékát nem ismerjük, feltételezhető, hogy a támadás egyik fő oka éppen abban keresendő, hogy a mezővárosi kezesek még 1591-ben sem voltak hajlandók kifizetni Ali bég sarcának hátralékát. Erre az összefüggésre utal a levél utóirata: „... Hadwm Aly Begh felel hogy sohowa nem merwnk kereskedny, sem oda fel és sohowa. Mostes eg polghár társunknak az fya wagion foghva Komáromban és eg polghár társwnk ez eghéz nyártwl foghwán. Mostes ismégh István ew Nagsága oly leweletth irtth reánk Komáromból, hogy ha megh nem elegheytywk ew felségétth az hatalommal való kezességrel, tehátt wáraswnkra reá kwld .. ."

w A megpróbáltatások ellen nemcsak a jelentéktelen Tábor János próbálkozott úgy védekezni, hogy elhagyja lakóhelyét és azzal együtt a hódoltságot is. A leggazdagabb kereskedők közül is többen vándorbotot fogtak. így tettek 1591-ben Péter deák, János deák és Miklós deák pesti illetve kevi kereskedők is, akik állítólag 100 000 forintnyi adósságot hagytak maguk után/'

1 1591 után nincs több adatunk Ali bég váltságdíj-ügyének alakulásáról. A fentiekben elmondottak után aligha lehet kétségünk afelől, hogy nem a tartozás rendezésével végződött, hanem — annyi más hasonló üggyel együtt — az 1593-ban kezdődött magyarországi háború vette le a napirendről, amely a kezeseket nemcsak kényszer alatt vállal kötelezettségük teljesítésétől, de többnyire lakóhelyüktől, néha életüktől is „megszabadította". Harrach feltehetőleg kénytelen volt végül is azzal a 15 000 forintnyi összeggel és néhány ajándékkal beérni, amit még 1583 végén kapott. Ahhoz képest, hogy mindezért néhány levelet írt és a Haditanácsot sürgette, nem is olyan rossz üzlet... * Ali bég váltságdíjának esete nem áll példa nélkül a magyarországi török hódoltság történetében.

4

2 Persze kevésszer volt szó ilyen nagy összegről, még kevesebbszer fordulhatott elő, hogy a törökök pontosan a megszállt terület legfontosabb kereskedelmi gócpontjait dobták oda prédául, de a kényszerű kezességvállalás mindennapos sújtó teher volt és maradt a hódoltsági kereskedelmen. A józan megfontolás ritkán engedte odáig fajulni egy-egy hódoltsági kezes vagy város sorsát, hogy azok teljesen tönkremenjenek. Bármily speciálisak is a hódoltsági terület, a török—magyar végvidék XVI—XVII. századi viszonyai, a primér gazdasági tényező4 FOLIA mSTORICA 2. 40