Folia historica 2
Szakály Ferenc: Ali koppányi bég sarca
lés lassan, szinte észrevétlenül feledésbe merült, és ezzel elszakadt az egyetlen szál is, amely Ali bég váltságdíjának ügyét, legalábbis szerény mértékben, a magyar végvári viszonyokhoz kötötte. Hogy ügyüket elválasztották a koppányi bég sarcának ügyétől, magának Lévay Lászlónak 1586. szeptember 7-én Pálffyhoz intézett levele bizonyítja. Lévay bizonyos Váczi András deák és Mátyás deák hitlevelét kéri beküldeni, de egyetlen szóval sem említi, hogy Ali szabadulása után, legkésőbb fél éven belül, őt is szabadlábra kellett volna helyezni. 2 8 Pálffy reményei nem bizonyultak alaptalannak, mert a bég, talán Ozmán közbenjárására és az új budai basa fenyegetésére, hosszú idő után ismét hozzákezdett adóssága törlesztéséhez. Hogy ezt nem egészen jószántából tette, azt a Budáról szállongó hírek mellett saját kijelentése is bizonyítja, miszerint ő már kegyvesztetté, „mazullá" lett Budán. Most sem sokat hozott, de mégiscsak valamit. Októberben már a komáromi révnél volt 54, általa küldött tulok, szőnyegei Vácott, lovai pedig Szécsényben várakoztak az elszállításra. 2 9 A váltságdíj immár két esztendeje húzódó ügye ezzel ismét nyugvópontra jutott anélkül, hogy lezárult volna. Egy évig nem is merül fel forrásainkban, s — mivel Pálffy levelezését meglehetős részletességgel ismerjük — ez annak bizonyítéka, hogy egyik oldalról sem bolygatták. 1588-ban aztán újult erővel kezdődött a vita. Mint már említettük, 1587 telén a magyarok kezére került Ali utóda, Redzseb koppányi bég és vele körülbelül egyidőben a pécsi bég is. 3 0 A fogságba esett bégek sorsának alakulását nagyban befolyásolta éppen Ali bég ügye, mivel az elmúlt évek tapasztalataiból mindenki leszűrt valamilyen tanulságot. A magyar végbeliek megtagadták Redzseb bég felküldését és éles hangú levelekben fakadtak ki az ellen, hogy az udvar magának követeli azokat a rabokat, akiktől nagyobb összeget remélhetnek. 3 1 A budai basa is rájött, hogy jobb, ha a fogságba esettek magánügyeként kezeli a váltságdíj-ügyeket. A bégek érdekében felemlegette ugyan, hogy azok csak a szultán kegyelméből emelkedtek ilyen magasra, egyébként semmi „örökségük" nincs, 3 2 de kereken kijelentette, hogy nem hajlandó értük fizetni. 3 3 A bécsi kormányzat is okult, csak azok nem tanulhattak belőle, akik anélkül kerültek ezekbe az ügyekbe, hogy azokhoz bármiféle közük lett volna, akik semmit sem nyerhettek belőle, de annál többet veszíthettek: a kezességre parancsolt mezővárosi kereskedők. A veszélyeket persze ők is felismerték, de nem volt módjuk arra, hogy e felismerésből a szükséges következtetéseket levonják, mert kiszolgáltatottak voltak azoknak is, akikért a kezességet vállalták, s azoknak is, akiknek a kezességükkel szavatoltak. 46
