Folia historica 2
Szakály Ferenc: Ali koppányi bég sarca
úgy látja, hogy nem kell tovább késlekedni, hanem a lándzsa hegyét kell a kezeseknek mutatni, és ezzel leszoktatni őket a kibúvók kereséséről. 2 3 Pálffy, akit fontosabb teendői végrehajtásában zavart ez a tengerikígyóként tekergődző ügy, az utasítások szerint járt el. 1586. július 9-én jelenti, hogy Péter deákot, a gazdag kereskedőt és vele együtt néhány tolnai kalmárt megfogatott Komáromban. Péter deákot kezesként (= immár nemcsak Ali, hanem a Komáromban maradt kereskedőtársai kezeseként is) Budára engedte, hogy az esetet hírül adja a kihájának, a basa helyettesének. Hamarosan utána engedte a többieket is áruikkal együtt — és nyilván ismét kezességen —, hogy ők is panaszolják el a történteket. Ígéretüket vette, hogyha nem sikerül a béget fizetésre ösztönözniük, visszatérnek és vállalják a rabságot. Eljárását, előre számítva az udvari méltóságok helytelenítésére, azzal magyarázza, hogy a bég úgysem tehet semmit addig, amíg a leváltott Szinán helyére új basa nem érkezik Budára. 2 4 Mintegy hónap múlva, augusztus 19-én reménykedve ír Harrachnak, hogy a váltságdíj megfeneklett ügye most talán elmozdul a holtpontról. Emberei a basával tárgyalnak a teendők felől és a kezesek, illetve az elfogott, majd ismét elbocsátott tolnai kereskedők is ugyancsak törik magukat a siker érdekében. 2 5 Pálffynak, aki a kereskedőket láthatólag menteni igyekezett, török oldalról is akadt szövetségese. Ozmán bég, váci főharmincados Trombitás János egykori nagymarosi polgár, akkortájt komáromi udvarbíró közvetítésével egyfajta akciószövetséget ajánlott a főkapitánynak. Arra kérte, hogy írjanak neki, mármint Ozmánnak, egy kemény hangú levelet Ali bég váltságdíja ügyében. Erre ő a fenyegetések hatására magára vállalja a kezességet, mondván, hogy a sarcnak meg kell lennie. Közölte azt is, hogy a kezes városok küldöttei már beszéltek az új basával, Ferháddal, aki megígérte, hogy vasra vereti Ali béget, ha tovább késedelmeskedik. 2 6 Ozmán, aki már más alkalommal is szót emelt a hódoltsági kereskedők ügyében, 27 nyilván arra számított ajánlata megtételekor, hogy ő határozottabban léphet fel Alival szemben, illetve neki több támogatást ad majd a török apparátus. A kezesség átvállalása azonban számára sem volt veszélytelen és ajánlatának értékét az sem csökkenti, hogy neki — mint az egyik legfontosabb határvámhely fő tisztviselőjének — részben kötelessége, részben érdeke a kereskedelem folyamatosságának biztosítása, a kereskedők védelme. Időközben azonban már a másik fél is engedett követeléseiből. Nem minden tanulság nélkül való azonban, hogy miben. Miközben a pénz és az ajándékok (állatok, szőnyegek stb.) elengedéséről hallani sem akar az udvar, a rabok szabadon bocsátása mint követe45
