Folia historica 2

Szakály Ferenc: Ali koppányi bég sarca

tük fel ezeket az adatokat. Ali bég históriájának folytatása, a kiszabadulása körüli, államközi huzavona adja meg e kis történeti tollrajz létjogosultságát. Az sem azért, mintha valamiféle egyedi vagy szokatlan eljárás nyomára vezetne, hanem azért, mert a ránkmaradt levélváltás-sorozatból az eddig ismerteknél részletesebben rajzolódik ki két szokásrendszer — a váltságdíj-szedési és a kezességi rendszer — mechanizmusa, és annak kapcsán lehetőség kínálkozik néhány téves értékelés korrigálására is. Az alábbiakban felhasznált levelek többsége már 50—80 esztendeje várja közismert és sokat forgatott forráskiadványok lapjain, hogy az összetartozó részek egymás mellé állításával egységes történetté kerekedhessék. Ezekhez négy, újonnan felfedezett levél járul, amelyek lehetővé teszik számos, korábban homályos részlet feltárását, megvilágítását. * Mielőtt Ali bég sarcának bonyolult történetét ismertetnénk, néhány szót kell szólnunk magáról a török—magyar végvárrendszer mentén két évszázadon keresztül folyó rabszedési, váltságdíj szerzési és kezesség-állítási gyakorlatról:

6 A szemben álló magyar és török végvárak katonái nem csak azért — és sokszor talán nem is elsősorban azért — vadásztak egymásra oly sok furfanggal és fáradsággal, oly kitartó figyelemmel, hogy az ellenfél katonai erejét gyengítsék. Az elfogottakat általában nem adták rabszolgaságra (bár ilyen is volt), és nem törekedtek arra sem, hogy azokat fizikailag megsemmisítsék. A fogolyszerzés ebben az időben a pénzszerzés egyik bevett, mindkét fél által elfogadott és széltében-hosszában alkalmazott módszere volt. Kiválthatták vele rabságba jutott bajtársaikat, a váltság díjából pótolhatták „rákháton" járó zsoldjukat, sőt egy-egy gazdagabb rabtól olyan öszszeget is kizsarolhattak, ami már komoly tőkének számított. Ennek következtében a rabokat mindkét oldalon vagyontárgynak tekintették, akiket a végrendeletekben — az egyéb ingó és ingatlan vagyon mellett — gondosan felsoroltak, az örökösök a rabokon is megosztoztak. Ennek megfelelően már a magyarországi török hódoltság első éveiben kialakult egy szokásrendszer, amely szabályozta a rabok kiszabadulásának lehetséges módozatait, s bár ezt a maga egészében sohasem foglalták írásba, magától értetődő természetességgel hivatkoznak rá mind a magánlevelek, mind pedig az államközi tárgyalások e kérdésekkel foglalkozó iratai: A rabot többnyire válogatott kínzásokkal kényszerítették arra, hogy kiszabadulása fejében minél 37