Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

XVIIII. Körülnéztek benünketés eltávoztak. Az ajtót ránk zárták. Vonatot nem cseréltünk azaz kocsit, csak mozdonyt, azután megint a vonat döczögése, zakatolása melet az állom szemünkre jöt. Továb szunyokáztunk, valamikor észrevetük, hogy vonatunk megál pár perezre kiseb állomásoknál, (25. oldal) mig végre ránk virat megint. No ezután megint belenyúltunk a batyunkba, hogy falatozunk valamit aibul, amit még hazulról hoztunk. Edegélve megint az ablakon át gyönyörkötetük szemeinket Belgium látványoságán. 34. Ere már nem igen látunk hegyeket, de anál inkáb látunk gyönyörű ronaságot, szép egyenletes talajú termőföldeket, melek ugy jóságra vagy rendszabálozásra semivel sem láczotak háta mögöt a németországiaknak, még talán aszt mondhatnám, hogy belgium fekvése majd csak szeb mind német országé. It is látunk szép falvakat, városokat, de mind olan szép tiszták és szabálozottak voltak, mind hacsak akor csinálták volna, vagy talán mindenap meszelnék őket. Igaz, azon a tájon, mere vonatunk ment, nem sok gyárat látam, így a füst nem piszkolta be a házakat. 35. Mivel Belgium úgysem nagy ország, meg talán vonatunk ara ment, amere németország jóban benyúlik belgiumba, hamar kezdet szemeink elé tárulni antverpen gyárkéményeinek hatalmas fölhő alakban száló füstje, mig lasacskán kibontakozot szemeink elöt maga a város is. De akor is csak ugy nézet ki, mint egy tűzhányó, mikor kigyúl, csak a rengeteg füst és füst volt, mig lasacskán, ugy dél után két orakor egész be értünk a városba, szóval antverpen (26. oldal) külváros részeibe. It má nem voltak olan szép tiszta épületek, mert a füst meg fogta őket, de elenben ölég gyönyörű tágas utczákal voltak építve, és a házak elöt gyönyörűen fasorok voltak ültetve, és nem modhatnám, hogy talán a város piszkos let volna, vagy elhanya226