Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

IV Oh istenem, te légy velem, ne hagy it el veszni, ne hagy engem a Bivardéli

c bányába meghalni. Inkáb segélj engem haza családom körébe, had öleljem feleségem (vagy kedvesem) szívemből keblemre. V Ha egyszer haza mehetek, о de boldog leszek, feleségemet (vagy kedvesemet) ölelem, igazán szeretek. Élem is majd világomat igazán kedvemre, mindig ő meilete leszek, nem megyek el tőle. vége irtam 1916 márczius 18 este 8 óra I Nem kaptam már kilencz hete tőled egy levelet, pedig én gyakorta irok, kérdezek felőled. Ugy el lepik szemeimet sokszoron a könyek, mikor a te leveleid ilen ritkán jönek. II Egy hervadó bányász gyerek elmegy a postára, meg nézi, hogy nem e küldőt levelet babája, szomorúan haza balag, nem kapót levelet, elfelejtette babája, talán mást ölelget. III Ne is irjál, nem kívánom, felejcs el engemet, 7/c Beaverdale