Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

Berta István : Egy kivándorló szegényember emlékkönyve A kivándorlásról a maga korában tengernyit írtak. Közgazdászok, politikusok, statisztikusok, egyházi személyek és mások mondták el véleményüket a problémával kapcsolatban, csak éppen azok hangja szólalt meg legritkábban, akik a nagy népmozgalom szenvedő részesei voltak. A kivándorlásról szóló írások gazdag színskálájából éppen ez a számunkra ma talán legértékesebb színárnyalat hiányzik. Ez a hiány adta számunkra az ösztönzést, hogy közzétegyük Konczos Pál emlékkönyvét, mely nem többet, de nem is kevesebbet mond el számunkra, mint azt, hogy látta és próbálta meg ábrázolni a kivándorolt másfél millió ember közül egy, saját maga és társai sorsát, mindennapi életét. * Konczos Pál 1888-ban született Várkeszőn, a család első fiúgyermekeként. Életéről írott visszaemlékezésében foglalkozik gyermekkorával is. „Nagyon jól emlékszem — írja — mikor még szoknyát hortam, föstőbeli fehér pikeles szoknyát, mert az én gyerek koromban a fiú gyermekek úgy jártak, csak ától külömböztünk a lányoktul külsőrül nézve, hogy kalap volt a fejünkön." Az iskolában jól és könnyen tanult. Az elemi elvégzése után véget ért számára a rendszeres tanulás, — az ismétlő iskola mellett apja már rendszeres munkára fogta. „Mikor az iskolábul kikerültem — írja — keztem magam érezni szabadnak, pedig nem úgy volt, azaz nem úgy let, mind én gondoltam, mert ezután még három évig kölöt ismétlő iskolába járnom minden vasárnap délután. így még mindig diák voltam, emelet még ráadásul szüleim is kezdetek erőseb 197