Folia historica 2

G. Héri Vera: Az 1891-es temesvári kiállítás és érmei

A csoportok felölelik a gazdasági élet csaknem minden ágát, de a kiállítók egyáltalában nem oszlottak meg egyenletesen az egyes csoportok között. Mint feljebb említettem, a mezőgazdasági ágban több mint 300 kiállító jelentkezett, a bútoriparban 129,

2

0 a fémiparban 97,

2

1 a vegyészeti iparban pedig 50.

2

2 A kiállítók között találunk olyan ismert régi kiállítókat, mint a Klassohn cég (fém sokszorosító), amely 1872. óta szerepel kiállításokon, vagy a magkereskedő Mauthner, aki 1875. óta rendszeresen résztvevője a magyar és külföldi kiállításoknak, a nagybirtokos Csekonics, a dísznövénykereskedő Mühle, a gépgyártó Ganz és Kühne. Ezenkívül számos külföldi cég: Clayton és Shuttleworth (budapesti fiókja), R. Sach (Lipcse), J. Friedländer (Bécs), Hümpfner (Frankfurt), W. Burmeister (Bonn), stb., stb. Természetes, hogy egy kiállításnak előnyére szolgál, sőt az ország gazdasági fejlettségét, kiterjedt kapcsolatait dokumentálja, ha „nagy nevek" jelennek meg. De az is természetes, hogy éppen emiatt nem kerülhette el a temesvári kiállítás a magyar kiállítások örök problémáját, hogy tudniillik a kisgazda, kisiparos, mint potenciális kiállító közömbös a kiállítások iránt. Ügy érzi — teljes joggal —, hogy a nagybirtokossal vagy nagyiparossal sem mennyiségben, sem minőségben versenyezni nem tud. Költségei gazdaságához és várható jutalmazásához képest pedig túl nagyok, semhogy kirándulásnak, vagy esetleg tanulmányútként megengedhetné magának. Míg a nagyobb cégek hirdetéseikben felsorolják a kiállításokon nyert érmeket és okleveleket, hogy a vevőket ezzel is meggyőzzék áruik kiválóságáról, addig a kisgazdának piaci gondjaira nem megoldás az érem vagy oklevél. A vevő nem közvetlenül tőle vásárol, hanem a közvetítőtől. Természetesen nem lehet egyenrangú társa Csekonicsnak, akinek 48 ezer holdja van Zsombolyán, módja van kísérletezni, nyilvánvaló, hogy ő viszi el a díszoklevelet, a kisgazdának pedig az összehasonlítás révén keletkezett kellemetlen élmény marad. Az is igaz viszont, hogy a társadalom egy rétegét (főleg a vidéki lakosságot) csak a kisiparos viszonylag olcsó áruival, egyszerűbb kivitelben készülő cikkeivel elégíti ki, de ismét felmerülnek a kiállítás költségei, a térdíj, a biztosítás, a szállítás, esetleges néhány napi ott-tartózkodás, visszaszállítás, rongálódás, és ez többnyire viszszarettenti a kisárutermelőt. Kétségtelen, hogy a kisiparosoknak és kisgazdának szóló biztató szándék is felmerült a kiállítási díjak szokatlanul sok formában és számban való odaítélésekor. Mint említettem, 13-féle díjat osztottak ki a zsűrik, melyek aug. 27-én alakultak meg. A 17 csoportnak megfelelően 17 zsűri jött létre. A szabályzat szerint egy zsűri 8 tagból áll, legkevesebb három tagnak kell jelen lenni ahhoz, 187