Folia historica 2
F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában
azonban nem tudta a problémákat megoldani, így tevékenysége névleges maradt. A munkaadók meghátrálásának oka elsősorban az volt, hogy az eddigi spontán megmozdulásokat szervezett mozgalmak váltották fel. A szabómunkások körében 1899-ben kezdték szervezni a szakszervezetet, és az elsők között alakult meg 1902-ben. A Népszava 6 5 adatai szerint 1904-ben 59 szakosztály működött az országban 2415 taggal. (Érdekes, hogy Budapesten 120 női konfekciós munkásnő és 192 kisiparos tagja volt a szakszervezetnek.) 1907-ben a szervezett munkások száma 4689 volt. Kifejezetten a raktári munkásokat fogta össze az 1904-ben alakult „Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete", 0 0 melynék 1904-ben 2217 férfi, 198 nő, Budapesten 1100, vidéken 1315 tagja volt; 1906-ban 5009 férfi, 551 nő, Budapesten 2035, vidéken 3525 tagja volt, 97 csoporttal. Jogvédelmet nyújtottak tagjaiknak, 1906-ban 49 csoportnál munkaközvetítést is végeztek, 50 csoportnak volt könyvtára, 2584 tudományos, 3076 szépirodalmi művel. Hivatalos lapjuknak a Szabók Szaklapját tekintették. A felsoroltakon kívül még több, kevésbé jelentős szervezet is létesült, ezek egy része inkább szakmai jellegű (pl. Szabászok Országos Egyesülete), másrésze egy szűk terület dolgozóit fogta össze (Üzleteknek Dolgozó Szabók Köre, Raktári Szabók Asztaltársasága, Egyenruhakészítők Köre stb.). Az 1904-es nagy sztrájk után a munkaadók is szervezkedni kezdtek és megalakították a Szabómesterek Országos Szövetségét (SZÓSZ. — A cím megtévesztő: kizárólag a nagy szabó- és konfekciócégek voltak a szövetség tagjai, a kisiparos szabómesterek nem.). A szövetség célja a munkásokkal szembeni közös fellépés volt és a tagok védelme a tisztességtelen kereskedői fogások ellen, valamint segítségnyújtás hitelviszonyaik rendezésében. (1907-ben felvették a kapcsolatot a hasonló külföldi szervezetekkel és alapító tagjai lettek 1908-ban a Szabómunkaadók Közép-európai Uniójának.) A kollektív szerződések ellenére a sztrájkmozgalom folytatódott és szinte évenként megújult, mert a kiharcolt béremelés nem követte a növekvő megélhetési költségeket. 1905-ben 29 városban, 64 esetben volt bérmozgalom, ebből 16 a fővárosban, 48 vidéken. Ebben 1767 munkás vett részt, 21 alkalommal teljes, 32-ben részleges győzelemmel, 11 vereséggel zárult. 1906-ban 79 városban, 166 esetben (36 Budapesten), 3077 munkás részvételével, 97 teljes, 54 részleges győzelemmel, 10 vereséggel és 5 ismeretlen eredménnyel végződött. 6 7 172
