Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

rült egy fekete selyem női ruhaderék a Nőiruhakészítő Ipartestület alapító elnökétől, Stoll Nándortól (Gránátos u. 3.). (43., 44. kép.) A középpolgárság megbízható beszerzési helye volt a Holzercég, amelyet 1869-ben Hölzer Simon alapított, Kígyó téri kis szabóműhelyét készruharaktárral bővítve. (45. kép.) 1891-ben a cég vezetését átvette fia, Hölzer Sándor, aki igazi nagyüzemmé fejlesztette a vállalkozást. (A szakmán belül is általánosan elismert és népszerű volt; 1910-ben megválasztották a Nőiruhakészítő Ipartestület elnökévé.) 1895-ben áthelyezte üzletét a Kossuth Lajos u. 9. szám alá, amelyet egészen nagyszabású ruhaházként rendezett be. A földszinten ernyő-, kalap- és gyermekruhaosztály, az emeleten a készruha, s a souterrain-ben leszállított áron az előző idényből megmaradt modellek osztálya volt elhelyezve. A vásárolni kívánó hölgyközönséget felvonók szállították az emeletre, ahol a próbatermekben 150 alkalmazott szolgálta ki őket. Fáradalmaikat kipihenhették az olvasóteremben. (A párizsi és londoni nagyáruházakban szokás volt pihenő- és olvasótermet létesíteni, ahol a cég levélpapírján írhattak levelet a hölgyek, sőt öltözőasztal is volt fésűkkel, kefékkel, különböző szépészeti szerekkel, melyeket szabadon használhattak.) Ugyanakkor kivitelük is jelentős volt, melynek 75%-át Ausztriába szállították. 1896-ban a millenniumi kiállításon elnyerték a millenniumi nagyérmet: „kiváló versenyképesség, kivitelképesség, nagybani termelés és új iparág meghonosítása'"

1

3 címen. Jó nevű üzlet volt a másik millenniumi nagyérmes, a gyermekruha-árusítással foglalkozó Kacsinka Kornél cég, mely „jeles munka, nagyüzemi termelés" címen kapta a kitüntetést. A többi belvárosi divatház nem saját műhelyben előállított készruhát árult (Áts és Társai, Szervita tér 6.; Keller és Zsitvay, Szervita tér; Szénássy, Hoffmann és Társa, Bécsi u. 4.; Ungár Női divatáruház, Kossuth Lajos u. 2.) és jelentőségük nem érte el a Holzer-cégét. A férfiruházatban az előkelő finomkonfekció nem volt általános. A nagy férfiruhaházak — a saját műhellyel rendelkező Platschek Vilmos, Károly krt. Városházépület (alapítva: 1896-ban), 250 munkással és 26 alkalmazottal; Kohn Heilmann és Fiai, amely kifejezetten kereskedelmi vállalkozás, a Károly krt. 12. sz. alatt — megbízható minőségű, de olcsó árut kínáltak. A belvárosi kisiparos szabók elsősorban a budapesti közönséget szolgálták ki. Így az Ipartestület életében is jelentős szerepet játszó Póczak Péter, aki 1896-ban kiállítási ezüstérmet kapott, a Semmelweis utcai Balogh cég (alapítva: 1896.), a Kígyó téri Wolf Lajos és Fia cég, a Pick Testvérek, Kossuth Lajos u. 15., Gerő és Vajda, Dorottya u., Berkovits Sámuel és Fiai, Anker palota, Fehér ti 163