Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

mát, s üzletüket 1858. október 1-én alapították, a Váci u. 17. sz. alatt. (41. kép.) „Ki akár nappal, akár este legszebb s legúriasb utczánkon, a Váczi utczán végigsétál, annak figyelmét alig kerüli ki, főképpen este, midőn a pompás világítás úgy a kirakatot, mint tágas belsőhelyiséget tündéri fénybe varázsolja, az a divatkereskedés, mely Monaszterly és Kuzmik czége alatt ismeretes. Mit ipar, szorgalom, fényűzés, eleganczia, ízlés, összehangzással működve, elővarázsolni képesek, mindazt e divatkereskedés külseje és belseje keleti fényben tárja fel előttünk ... De lépjünk a boltba és vizsgáljuk közelebbről tartalmát. A bolt falai arannyal csíkozott fehér falszőnyeggel borítvák. Jobbról balról ízletes állványok nyúltak a boltozatig, melyek egyszerű és drága kelmékkel megrakvák. A bolt hátterét ketté osztó falazatot nagy aranyrámás tükör borítja, e nélkülözhetetlen szerelvény ott, hol annyi nő megfordul. A bolt kétfelé oszlik. A jobb oldal a bolt folytatása a kisebb szabóműhellyel végződik. A baloldali rész a nemrégiben nyitott, ízletes elegancziával felszerelt (kiemelés a Magyar Bazártól) készöltönyök termébe vezet, melynek míg aranyrámás tükrei, lámpái, asztalkái a kockatalaja nagyobbszerű teremre emlékeztetnek, addig a boltozatig nyúló szép falszekrények a tulajdonképpeni helyiség jellemét fejezik ki, miről még azon csinos hölgyek is tanúskodnak, kik e teremben a delnők Kiszolgálására rendelvék, s kik a legelőzékenyebben tárják föl szekrényajtókat, melyek az itt elrejtett kincseket elzárják. E magas falszekrényekben vannak a kész menték, köpenyek, mantilleok, paletotok, zekék, otthonkák, utazó-ruhák, pongyolák mindenféle szövetből és a legolcsóbb ártól kezdve a legdrágábbig." — írja 1866-ban a Magyar Bazár/'

0 A továbbiakban a gyönyörű anyagok gazdag választékáról olvashatunk, s azt is megtudjuk, hogy varróműhelyben 4 ügyes szabász irányítja a munkát, s „a kész öltönyök termébe két karcsú termetű nő van szerződtetve a ruhák próbálására." Vidéki vevőiknek kívánatra kelmemintát küldtek, a „megrendelésnél egy jól a derékban álló ruhaderék és a szoknya hossza az oldalon kéretik". A megrendeléseket általában 1—2 nap alatt teljesítették. A két tulajdonos évente kétszer-háromszor utazott Lyonba, Párizsba, Londonba, „hogy ne csak személyesen eszközölhessék vásárlásaikat, de szemtanúi is lehessenek a divat haladásának". Anyagaikat általában lyoni és párizsi kelmekereskedőknél vásárolták, „franciásabbak", egy árnyalattal divatosabbak az Alter-cégnél. ök is foglalkoztak a magyar ruhával, de kizárólag a díszruhával. Üzletüknek ezt az ágát 11 FOLIA HISTORICA 2. 1G1