Folia historica 2
F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában
Jelentős szabóipari vállalkozások Magyarországon ebben a korszakban nem volt jelentős nagyipari konfekciógyártás. A kiegyezés után gyárként bejegyzett cégek alacsony létszámú, kisebb műhelyeknek tekinthetők, s később is a viszonylag kis méretű vállalatok jellemzőek a készruhaiparra (vő. bevezető rész). 1887-ben a ruházati iparban (az 1881. évi XIV. tc. és az 1887. évi III. te. alapján) 63 gyár kapott állami (kedvezményt: 3' 1 1 tűgyár, 24 posztógyár, 35 fonó-szövő (kötszövő, paszomány- és selyemfonó), 1 vászonfehérítő-gyár, 1 kalapgyár; — de konfekciógyár nem, melyből arra lehet következtetni, hogy nem volt olyan jelentős ruhagyár, amelyik az állami segélyre igényt tarthatott volna. Az 1893-as gyárvizsgálat megállapította, hogy a 13 ruhagyárból 9 motorizált és a ruhaipar 19 gőz- és 2 gázmeghajtású motorral „rendelkezik". Állami segélyt 1 gyár kapott, állami megrendelést 2, hazai nyersanyagot 3, külföldit 5, mindkettőt vegyesen feldolgozott 5 gyár. Hazai piacon értékesítette gyártmányait 6 gyár, külföldön 1, hazain és külföldön egyaránt szintén 6. Valamennyi magántulajdon, nem voltak részvénytársaság kezelésében. Az 1899. évben végrehajtott iparstatisztikai felmérés alkalmával 47 magáncéget és 1 részvénytársaságot számláltak a szabóiparban. A magánkezelésű cégek azonban túlnyomórészt nagyobb szalonok, szabócégek lehettek, amit az is bizonyít, hogy a motorizáció foka nincs külön megjelölve, míg a kalapgyártásnál vagy a cipőiparnál igen. 1898—1906. között a Magyar Statisztikai Évkönyv nem közöl adatot; 1906—13. között 5 budapesti és 20 vidéki részvénytársaság van a szabóiparban, 5 871 ООО К értékű gyártelekkel és épületekkel, 14 764 000 К áruszámlával, 6 142 000 К gyárberendezési értékkel. A magánkezelésben levő vállalatokról sajnos sem az említett, sem a későbbi időpontból nem közöl adatot. Ezen időszak alatt 120 000 К államsegélyt kaptak és az 1912-es nyereségük 78 000 К volt. 1914-ben csupán 15 részvénytársaság működött, 17 iparteleppel. Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 3 5 c. cikkében 4 konfekciógyárat említ kimagasló adófizetőként. A következő vállalkozásokról tudunk pontosabb adatokat: Drucker Mór és Fia ruhagyárat 1863-ban 3 0 alapították (Bp., Nagykorona u. 20.), mely 1910-ben 2 villanymotorral hajtott szabászgéppel, 7 kéziszabásszal, több mint 100 munkással és 5 utazóval működött (évi forgalma 2 millió korona felett). 158
