Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

zanak, mint a gomba és a kisiparos összetett kézzel, tehetetlenül nézi, hogy miként veszik ki a szájából a kenyeret". A készruha gyors elterjedésének oka elsősorban az, hogy a tetszetős, de rossz minőségű áru nagyon olcsó: „A rongy anyagból készült bóvli ruhákat persze könnyű olcsó áron adni, mert hiszen manapság mindenki az olcsót keresi. Akinek 15—20 forint pénze van, az nem megy szabóhoz ruhát rendelni, hanem a bécsi ruharaktárai veszi szemügyre".

1

8 Különösen rossz a helyzet a női ruha terén, ahol pl. Budapesten 1893-ban is kilenc divatház nyílt! A „gombamódra" szaporodó készruhaüzletek sokszor maguk is gyorsan áldozatául esnek a szabadverseny kíméletlen törvényeinek, fél vagy egy év alatt tönkremenve. A Szabóiparosak Közlönye, majd később a Szabóipar és a Szabó Hírlap kajánabb vagy csendesebb kárörömmel tudósít a csődbe ment vállalkozásokról, legtöbbször „Az érdem jutalma" címmel. Természetes, hogy a ruhakereskedők minden eszközt felhasználnak az „életben maradáshoz". Bevezetik a részletfizetést, sőt van olyan cég is, amelyik kifejezetten részletfizetésre rendezkedik be. (Pl. Az Első Budapesti 27 kr. árucsarnok Weinreb és Weltkugel IV., Városház tér 6. sz.). Hangzatos indokokkal (végeladás, végkiárusítás, üzletáthelyezés stb.) kiárusítást hirdetnek. Eibisch Zsigmond székesfehérvári kereskedő pl. a Magyar Bazárban

1

0 1878-ban először úgy hirdeti nagy mennyiségű áruit, hogy a párizsi kiállítás résztvevőitől vásárolta az ott bemutatott áruikat féláron. Két hónappal később azt állítja, hogy egy angliai gyár leégése folytán jutott olcsó áruhoz, majd egy csődbe ment gyár árverésén vásárolt, és így tovább. Az árkülönbség viszont valóban jelentős volt. Míg egy jobb minőségű, de egyszerű női szövetruha 10—14 Frt, Eibisch 2,75 Frt-ért ajánlott egy princessruhát, s nagyobb vásárlás esetén ajándékot is kilátásba helyezett. Más kereskedők is hirdették olcsó árut: „valódi angol szövet"-ből készült öltönyt 35 Frt helyett, az idényvégi kiárusításra tekintettel, 15 Frt-ért; sőt 5 Frt-ért „zónasacco" (?)-t is ajánlottak. A legszellemesebben az 1899-ben alakult „Első fővárosi egy- és kétkoronás ruhakészítési vállalat"

2

0 csapta be hiszékeny vevőit, azzal kecsegtetve őket, hogy egy vagy két koronáért jutnak új ruhához, csak egy 7 darabból álló szelvényt kell megvenniük 7 K-ért és a hét szelvényből hatot eladni ismerőseiknek. Ha a hat ismerős szintén vesz még hat egydarabos szelvényt, akkor az összesen 36 szelvény eladását igazolva, saját 1 К szelvényük ellenében új ruhához juthatnak. Így a cég egyszerre három haszonhoz jutott. Rögtön pénzt kapott (7 К + a további 6 K), nem volt szüksége ügynökre, hiszen a vevő futott a pénze után, végül a már be153