Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

A céhek elleni támadás konzervatív elzárkózásuk, idejétmúlt, anakronisztikus szervezetük miatt már a reformkorban megindult. Az abszolutizmus ideje alatt több, a céhek hatalmát korlátozó intézkedés született, végül az 1872. évi VI. tc. elrendelte a szabad iparűzést. A céhek megszüntetése után a szabóiparosság egyetlen érdekképviselete a szabad szervezkedés elvén felépülő iparitársulat lett. Szerepe azonban jelentéktelen volt, mert semmilyen törvényes joggal nem rendelkezett. A céhek eddigi feladatait nem tudta ellátni. A teljes iparszabadság többet ártott, mint használt. Az ipart elözönlötték a kontárok, az utánpótlásról nem történt gondoskodás, sőt az arra rászorultak segélyezését sem tudták megoldani. Az ipartársulat társadalmilag sem tudta összefogni a szabóiparosokat. Nyilvánvaló volt, hogy ezeken az állapotokon változtatni kell. Az új, helyesebb ipartörvényért folytatott küzdelemben a szabóiparosok tevékenyen részt vettek. A mozgalom élén a budapesti ipartestület két későbbi elnöke, Török György és Cserna Lajos állt. 1884-ben végre megjelent az új ipartörvény (1884. XVII. §), amely ugyan a várakozásnál jóval kevesebb védelmet biztosított, különösen a külföldi behozatal és a szabóságba kontárkodó kereskedők ellen, de elrendelte a kötelező érvényű ipartestületek felállítását, melyeket megfelelő iparhatósági jogokkal is felruházott. 1885. október 29-én megalakult a Budapesti Férfi- és Nőiruha-készítők Ipartestülete 128 szabómesterrel, Török György elnökletével. A szabóság körében azonban mégsem volt egyértelmű a helyeslés. Sokan önállóságukat, szabadságukat féltették az új, kötelező erejű szervezettől, sőt olyan iparos is akadt, akinél a tagdíj befizetése súlyos tehertételt jelentett. (A tagdíjfizetés később is komoly probléma.) Az ellenállás azonban hamarosan megszűnt, mert felismerték, hogy a testületi tagság szakmai rangot és védelmet jelent. Az ipartestületnek még ebben az évben 393 tagja lett, és a taglétszám a következő évben erősen megnövekedett, bár még mindig sok volt az ipartestületen kívül dolgozó kontár, különösen a nőszabóság területén. A Budapesti Férfi- és Nőiruha-készítők Ipartestületének kimutatása

9 szerint 1886. és 1909. között a következőképpen alakult a taglétszám: 141