Folia historica 2
Gábry György: Liszt Ferenc zongorái
ezeken érkeztünk ide fél 4-re. Ugyanazt a lakosztályt foglalom el, mint 46-ban. Bülowékat is tökéletesen elszállásolták a ház másik szárnyában, amely nagyon tágas és gondozott. Elég nagy kert van, biliárdterem és két zongora, aminek jó és sok hasznát vesszük." Stto. 2 3 A másik dokumentum, amely nemrégen került elő a szekszárdi levéltárban, Augusz Anna (a báró legidősebb gyermeke) naplója, 1835 szeptemberéről. Ez a nagyértékű — francia nyelvű — feljegyzés döntő bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy Liszt maga nem „tévedett", amikor két zongoráról tudósítja a hercegnét. Augusz Anna 1865. szept. 4-i (hétfői) bejegyzésében ugyanis — egyebek között — ezeket írja: „Ebéd után papa, Rosty, Bülow, Reményi és Plotényi a szőlőbe mentek . . . Ezalatt az idő alatt Lászt a szobájában zongorázott és oly kedves volt, hogy engem és Midet behívott magához, hogy hallgassuk őt; Chopin-darabokat és másakat adott elő. Este a szalonban ő és Bülow két zongorán játszották el a „Todtentanz", „Dance macabre" с. remek Liszt-művet." Stb. 2 4 Ez a rövid naplórészlet, amelyben most már összesen három hangszerről értesülünk, minden kétséget kizáróan bizonyítja a tényt, hogy az Augusz-házban „egynél több" zongora kellett legyen. Miért szükséges ennek a hangsúlyozása? Nem kisebb okból — és ez valóban a szenzáció erejével hat —, mint hogy újabban előkerült az Anna naplójában említett kétzongorás (esti) muzsikálás „másik" hangszere, a résztvevők eredeti aláírásaival hitelesítve! Kétségtelen, hogy az eddigi kutatás figyelmét e részletek — úgy lehet — elkerülték, és kizárólag a később Kalocsára került (Liszt aláírásával ékes) zongorát tartották számon, mint „a szekszárdi" zongorát. 2"' Az 1971-ben Sopronban rendezett Liszt Emlékkiállítás alkalmából viszont egy fiatal házaspár jelentkezett a soproni „Liszt Ferenc" Múzeum igazgatójánál (dr. Domonkos Ottónál) és előadta, hogy nemrég hozzájuk jutott — örökletes módon — egy öreg zongora (Beregszászy Lajos készítménye Pesten), amelynek ún. rezonánslapján több aláírás látható, közöttük Liszt Ferencé is... Elképzelhetjük e sorok írójának (s egyben a soproni kiállítás rendezőjének) izgalmát, amidőn a helyszínen megpillantotta az 1865 szeptemberében Szekszárdon időző művésztársaság kézjegyeit. Ezek a következők: F. Liszt (legfelül; illetve felette még néhány, valószínűleg későbbi kézjegy) Bülow János (így, magyar keresztnévvel; a név zárójelben van) 130
