Folia historica 2

Gábry György: Liszt Ferenc zongorái

állományából tették át a múzeumi gyűjteménybe.

1

7 A másik hangszer Liszt félszázados művészi jubileumának az eseményeihez kapcsolódik. Tudomásunk szerint erről első ízben adunk tájékoztatást.

18 A pesti ünneplésekről, amelyekhez a múzeumi emlékgyűjtemény számos darabja illeszkedik, jellemző leírást ad ifj. Somssich Andor Liszt-monográfiája.

1

9 Ebből idézzük a vonatkozó részeket: „November 8-án (1873-ban) kezdődtek a jubileumi ünnepségek. A Hal-téren, melynek összes ablakai ki voltaik világítva, százával tolongtak az emberek, úgyhogy a katonazenekar, mely Liszt ablakai alatt a Goethe-indulót és a koronázó indulót akarta eljátszani, alig tudott magának utat törni. A közönség az egyes számok alatt lelkesen éljenezte Lisztet, ki ablakaiban többször megjelent. Nyolc órakor a Hungária első emeleti termeiben volt ismerkedő-est, melyet a főváros rendezett. Erre a külföldről megjelentek Döhnhoff grófné, Brand Marianne, a hírneves dráma-énekesnő, Mouchanoff grófnő, Loen báró intendáns, Schuber és Kahnt kiadók, Lassen és Herbeok karnagyok, Döhler, Bösendorfer, Nohl, Meyendorff báróné, Bibescu hercegnő, Goldmark Károly, Marek Lajos, a lembergi konzervatórium igazgatója, a vidéki zeneegyletek kiküldöttei, Madame Seréne, a „Moniteur Universel" írónője, Menther és Popper Dávid, Esipoff Annette, Clauss, Grothe a plattdcutsch-költő stb. — Haynald, Majláth György, Trefort és Mihalovich mindent elkövettek, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Az egyik meg is jegyezte: «Nem csodálom, hogy Volkmann gyökeret vert Pesten, s hogy Liszt, a világ fia, végre is hazatér összes dicsőségével, mert ennyi kedélyességet és fogékonyságot máshol bajosan találtak volna.»- A büffénél, melyen csak hideg ételek voltak, Királyi Pál, majd Nohl emeltek poharat Lisztre, akit Király József soproni tanár szülőföldje nevében éltetett, Kammermayer polgármester pedig a külföldi vendégekre ürítette poharát. Az estély tizenegy órakor ért véget." Ezek a részletek, amelyeknek hangulata sokban emlékeztet az 1840-es lelkes fogadtatásra, nyilván nem ok nélkül idéződnek fel. A hangszer ugyanis — ezen ünnepségek tanúja — magán viseli az ottlévők kézjegyét; ezzel a ténnyel ereklyetárggyá avatva magát. — Az aláírások ma már elmosódtak, igen nehezen olvashatók. Ezért szükséges felidézni az események menetét és személyeit, lehetőleg hiteles források alapján. Maga Liszt Ferenc erről így ír: „Minden a legjobban folyt le és ünnepünk elejétől végéig nagyszerűen sikerült; Haynald őeminenciája ókesszólásával és szívességével egyaránt csodálatos volt... A hivatalos ceremóniákon kívül ott volt a Liszt-bizottság által meghívott idegen hölgyek kis csoportjának ülésein is, amelyeken Muchanov-né (Mrne Moukhanoff) elnökölt. Ez a csoport jelentékenyen díszítette az ünnepet — és Dön128