Folia historica 2

Gábry György: Liszt Ferenc zongorái

Gábry György: Liszt Ferenc zongorái* Mottó: „... az én zongorám az nekem, ami a tengerésznek a fregattja, ami az arabnak a paripája — még több annál, mert a zongorám az idáig én voltam, az én szavam, az én életem.. ."

1 A kortársak tudni vélik, hogy 1811. október 22-én, Liszt Ferenc születésének éjszakáján, egy üstökös tűnt fel az égen. Akár igaz a tudósítás, akár nem, megállapíthatjuk, hogy később világhírűvé vált személyiségek esetében is igen ritka azoknak feltűnését égi jelekkel összefüggésbe hozni. Valóban, amilyen gyéren mutatkoznak kozmikus jelenségek a földi látókörben, ugyanolyan csekély azoknak száma, akiknek működése majd fáklyaként világol az emberiség egén. Milyen tényezők határozzák meg és alakítják a személyiség arculatát? Erre a kérdésfeltevésre alig tudunk kielégítő és főleg teljes választ adni. Annál jogosultabb, hogy a tevékenységükkel összefüggő tárgyi tényezőket vizsgálat alá vegyük. Liszt esetében ilyen döntően meghatározó „eszközök" a művész hangszerei. A zongorák, amelyek rövidebb-hosszabb ideig alkotóműhelyében — vagy a pódiumon — szolgálták művészetét. Kétségtelen, hogy a gyermekkori benyomások meghatározóak lehetnek egy egyéniség, különösen pedig egy művész életében. Ebből a szempontból vitathatatlanok Liszt Adám — Ferenc édesapja — zenei behatásai. Sajnálatos viszont, hogy Liszt gyermekkorá* Szemelvények egy készülő tanulmányhoz. 123