Folia historica 2
Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1867—1873.
hozott, az ellenzéki bírálatok tárgyát képező kérdésekre. A bírák szabad választásának és a törvényhatóságok megszüntetésével, még inkább a virilis szavazatokról szóló törvénnyel látja megsemmisítve 48 legszebb vívmányait. Ez utóbbit bírálta legélesebben, amely a jogok jogát, a jogegyenlőséget tette semmissé, helyébe „a születési osztály hatalmánál sokszorosan gyűlöletesebb vagyonosztály hatalmát" állítva. Vidacs aki a törvény révén maga is virilista lett, elsősorban a nem honos, bevándorolt vagyonosok ellen fordult, akik anyagi javaikkal szerzik meg a választás jogát és háttérbe szorítják a hű hazafiak vagyontalan rétegét. Élesen elítélte, hogy a kormány még tárgyalás alá sem engedte jutni a 48-as párt által, még 1869ben beadott és többször sürgetett törvényjavaslatait a vallásszabadságról és ezzel kapcsolatban a polgári házasságról. A hadsereggel kapcsolatos fejtegetései nagyjából azonosak az országgyűlésen elmondottakkal, felsorolja a közös hadseregre vonatkozó, mindazon sérelmes pontokat, amelyeket az ellenzék a parlamenti tárgyalások során támadott. Hosszabban foglalkozott a gazdasági kérdésekkel és bár nem tagadta a vasút és a kereskedelmi élet fejlődését, a közlekedési eszközök javulását, jól látta, hogy mindezek nagyrészt Ausztria érdekeit szolgálják, a vasúthálózat kiépítése pedig egyes családok és vidékek magánérdekeit. Nem talált meghallgatásra a kormánynál követelésük a fiumei vasútra és a kereskedelem fejlődése szempontjából oly fontos alsó Duna-híd felépítése, ugyanígy a pénzügyek terén a független, önálló nemzeti bank sürgetése. A polgárság álláspontjából támadta a kormánynak a 48. évi 5. tc. módosításáról szóló törvényjavaslatát, amelynek alapján a választásra jogosultak ezrei kimaradnának e jog gyakorlásából, és ezek „legnagyobb részben iparosok, tehát azon osztályhoz tartozók, amely hazánk ipar és kereskedelmének alapját képezik". Hangsúlyozta, hogy a 48-as párt a fenti tc. hiányosságain szintén javítani kívánt, a kor követelményeihez igazítani, de a kormány annak alapjait, az általános szavazat jogot támadta meg. Vidacs az általa felsorolt alkotmányrombolás célját Magyarországot Ausztriába beolvasztó, tudatos tevékenységnek minősítette. Az átvállalt adósság, a magas adóteher, a közösügyes szerződmény mindmegannyi gyászos eredménye. A pesszimista hangú képviselői beszámoló befejező sza'kasza a lenni vagy nem lenni alternatívát állítja a választók elé, kiutat nem tud mutatni mást, mint az 1848-iki népuralom eszméjéhez való ragaszkodást. 11 3 A 48-as párti képviselők beszámolói főképp a kormánypolitika bírálatában merültek ki, a harc eredményre vezetőbb módszerei hiányoztak. Programjukkal nem tudtak nagyobb hatást elérni, bár ez a program az adott helyzetben legmesszebbre ment a polgári követelések terén. Akik előtt ez a program népszerű lehetett, 109
