Folia historica 1

Rózsa György: Vázlat a magyar országgyűlések ikonográfiájához

Amilyen mértékben szabadabbá és demokratikusabbá válik a politikai élet, olyan mértékben tűnik fel az országgyűlések munkája és szereplőinek alakja a politikai karikatúra torzító tükrében. Ezt a témakört is igen gazdag anyag képviseli a 19. század második felétől kezdve egészen máig. Teljes feldolgozásáról, a fényképekhez hasonlóan itt is le kell most mondanunk, hiszen még a művésznevek és a folyóiratcimek felsorolása is szétfeszitené e dolgozat kereteit. Meg kell elégednünk egy immár klasszikussá vált példa felidézésével. Szerelmey Miklós (1803—187 3), a magyar litográfiatörténet egyik fontos alakja, 1848-ban illusztrált élclapot inditott Charivari cimen. Nemcsak a cime utal francia mintákra, a benne közölt rajzok néhányának előképét is sikerült Daumier oeuvrejében kimutatni. Képünk azzal az eseménnyel áll kapcsolatban, amikor az első magyar minisztérium tagjai 1848. julius 20-án és 22-én a kisebbségben lévő baloldali ellenzék tiltakozása ellenére megszavaztatták a képviselőházban az olasz nemzeti mozgalom ellen küldendő osztrák katonaság számára a támogatást. A kormányt Szerelmey litográfiáján Kossuth Lajos, Széchényi István és Deák Ferenc képviselik, a csengőt rázó házelnök Pázmándy Dénes mellett a kisebb méretben ábrázolt ellenzékiek közül az ülő Teleki Lászlót és az álló sorban Madarász Lászlót és Irinyi Józsefet sikerült azonositani. (50. kép. ) Végigtekintve az országgyűlések mindennapi munkáját és ünnepi momentumait elénk állitó és a politikai küzdelembe is betekintést engedő ábrázolások során, azok keletkezési körülményeiről általában a következőket állapithatjuk meg. Az uralkodónak, érthetóleg nem volt fontos az országgyűlés munkájánakmüvészi eszközökkel történő megörökitése, hiszen itt tulajdonképpen abszolút hatalmának csorbításáról volt szó. Természetes, hogy a főpapságot is inkább vallásos kompoziciók programjának meghatározása és művészi megvalósításuk mikéntje érdekelte. De az már érthető, hogy leggazdagabb főuraink, akik személyes és családi dicsőségük művészi propagálására nem sajnálták a pénzt, az országgyűléssel kapcsolatban ritkán válalkoztak a mecénás szerepére. Az országgyűlési ikonográfia körébe tartozó ábrázolások legtöbbje üzleti vállalkozásnak köszönhette létrejöttét. 2

9 Még szerencsés eset az, ha az üzletember egyben tehetséges művész is volt. Ritkán, de előfordult, hogy a haladó szellemű országgyűlési ifjúság kezdeményezte politikai vezérei arcképének megörökítését. " De az mindennek ellenére biztos, hogy a létrejött képanyag, ha nem is mindig kiemelkedő művészi kvalitásai, de történelmi forrásértéke miatt mindenképpen megérdemli az utókor megbecsülését. 88