Folia historica 1

Rózsa György: Vázlat a magyar országgyűlések ikonográfiájához

Rózsa György VÁZLAT A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSEK IKONOGRÁFIÁJÁHOZ Fejős Imre emlékének A magyar országgyűlések története mindmáig megíratlan. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy nem korai-e a történészek adatgyűjtő és értékelő munkáját megelőzve a téma ikonográfiái vonatkozásaival foglalkoznunk. De a feudalizmus korában az uralkodói hatalom rendi ellensúlyozására életrehivott és még ma is fontos államhatalmi funkciókat betöltő törvényhozó szerv múltjának megismeréséhez a rendkivül széles körű irott forrásanyag mellett számtalan képes dokumentum is rendelkezésünkre áll. Ezek nemcsak az országgyűlés, mint intézmény korábbi működésének rekonstrukciójához nyújtanak segítséget, de az állami életben betöltött jelentős szerepét is bizonyítják. Az egymást követő uralkodóknak, az országos hatáskörű rendi méltóságok viselőinek és az országgyűlések résztvevőinek hiteles portréi, valamint az üléseknek helyet adó települések egykori formáját megőrző veduták szemléletesebbé és élőbbé tehetik a történeti előadást. De az emiitett arcképek és látképek, azaz a magyar or szággyülések története számára kinálkozó illus ztrációk ebben az esetben csak tágabb értelemben tekinthetők tulajdonképpeni történeti forrásoknak, hiszen számtalan egyéb vonatkozásban ugyanilyen joggal felhasználhatjuk őket. Az országgyűlések speciális körülményeire, lefolyásuk reális módjára vonatkozó ikonográfiái forrásanyag ennél sokkal szűkebb körű s éppen világos körülhatárolhatóság jogosit fel vázlatos áttekintésükre. Magyar országgyűlésről a 13. századtól kezdve beszélhetünk. Kezdetben vagy tömeges vagy képviseleti formában folytatta tanácskozásait, tagjai a főpapság, a fő- és köznemesség, később a városi polgárság soraiból kerültek ki. Gyakran tartották szabad ég alatt. Tárgyalásmódjáról ezen kivül kevés adattal rendelkezünk az Árpádés vegyesházi királyok korából. A 17. századtól kezdve általánossá 81