Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

Ha egy sorba egyenlőtlen hosszúságú lapos öltéseket varrtak a tűvel átszúrták, hasitott laposöltést alkalmaztak. A tllfestéses hímzések finom átmenetekkel árnyalt felületeinek kitöltésére használtak fel.(24. kép.) Az ágakat, indákat, szárakat, kacsokat lánc-, szár-, vagy néha laza keresztszemhez hasonló margitöltéssel varrták. Szálszámoláson alapuló öltésmód az olasz fonottöltés, más néven francia keresztszem. Mindkét elnevezése találó, mert olyan módon varrták, hogy a szinén fonott öltésnek, a fonákán keresztszemnek látszik. Ha ritka szövésű alapanyagot használtak és erősenmeghuzták a himzőfonalat, áttört hatásúvá vált. (32. kép.) Az arany és ezüst himzések nagy részéthamis laposöltéssel, vagy fektetett laposhimzés sei varrták, az utóbbinál a fonalat az alapszövet felületén vezették s a minta körvonalán forduláskor selyemszállal öltötték le, s gyakran selyemfonállal mintázottan le is varrták. Ez a himzésfajta nyugat-európai eredetll (15.kép.) Csomóöltéses — un. nefelejcspont — hímzéssel gyakran egész minta-felületeket töltöttek be, máskor a virágok porzóit varrták ilyen módon. A fonalat négyszer-ötször csavarták a tűre és közvetlenül a felöltés helye mellett öltöttek vissza. Igy kis csomó keletkezett s ha egyenletesen varrták, gyöngyhimzéshez hasonlít. Az áttört fehér himzések technikája az olasz punto tirato—szálvonásos himzés - és a punto tagliato — vagdalásos himzés — megfelelője. Ez a két himzésfajta Itáliában a 15. században volt gyakori és az európai országok közül először nálunk honosodott meg. Aszálvonásos himzés készítésekor az egyenletes szövésű vászonból egy irányban, a mintának megfelelő szélességben húzták ki a szálakat. A megmaradt keresztszálakat azután lenfonállal csavarták át geometrikus minta szerint. Fehérnemük díszítéseként és kötények,párnavégek, lepedők széles hímzésének, vagy recebetétjének két oldalán keretként jelent meg. A vagdalásos himzések alapszövetéből hosszában is .keresztben is kihúzták a szálakat. Az igy rácsossá vált szövetmegmaradt szálait lenfonállal csavarták át. Ezt a „ rostélyos" hímzést azzal tették változatosabbá, hogy minden második kockába áthurkolt kereszteket varrtak. A kockásán áttört alapban a mintát a vászonból meghagyták és mintázott laposhimzéssel varrták ki. A motívumokat apró, sűrűn egymás mellett fekvő öltéssorral konturozták. A kontúron kívül látszik a meghagyott alapvászon lépcsős széle, ami a lendületesenhajló mintáknak keretelést adva árnyékoltan veszi azokat körül. (29., 31. kép. ) A nagyobb felületeket ugy tették változatossá, hogy az egyes szirmokat különbözően mintázott laposhimzéssel varrták, a virágok közepét pedig a reticella csipkékről ismert csillagos motívumokkal töltötték ki. Ez a megoldás nemcsak dekorativan osztja meg a nagy 72