Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

lusa olasz reneszánsz jellegű. Lorántffy Zsuzsanna teritőjének sarok-diszitményét az általános nyugat-európai izlés sugallta az 'országokat járó himzőmesternek. Az^arany-ezüst himzéssel boritott csótár mutat egyedül török hatást. Kétféle elrendezésben, de egymás mellé rendelt egyenrangú egységekként jelennek meg a virágtövek teritők, lepedők, párnalapok szegélyhimzésein. Négyzet alakba komponálva, s minden második tövet ellentétes irányba állitva sorakoztatták egymás mellé kazettás rendszerben, ahol a tövek szélső virágai ugy iveinek, hogy a közöttük maradó tér az egész kompozició elrendezésével arányosan szabad felületet alkot, s igy az egymás mellé helyezett virágtövek sora folyamatos mintává lett. (?6.kép. ) Az un. fennálló virágú tipusnál egymás mellett állnak a virágtövek, amelyek lehetnek egyformák,(20. kép. ) gyakoribb azonban, amikor két különböző rajzú tő, vagy csokor váltakozik. A statikus alapot himzett esik, szélesebb geometrikusán mintázott sáv, vagy apró virágok sora adja meg. Néha az egymás mellett álló motívumok között fennmaradó teret virágszálak töltik be. Egy másik tipuenála tő csigásán visszakanyarodó oldalága a következő tő felé hajlik s ahhoz kapcsolódik. Az erdélyi származású himzéseken az ágakat, indákat gyürü kapcsolja a szomszédos tőhöz, vagy az indákat fogják össze a gyürük. A gyűrűnek a virágok szárai előtt levő részét félhold alakban is ábrázolták, a szárak mögötti felét többnyire nem jelezték. A virágtövek indával való kapcsolásának két fő tipusa van: Az egyiknél a tő oldalága, vagy a tövétől induló ág csigás inda alakjában Ívelve csatlakozik a mellette levő motívumhoz, másik, nagyon gyakori esetben fekvő S alakú, mindkét végén virágot nyitó inda kanyarodik két virágtö között, s a tövek sora igy folyamatos mintává alakul át. (21., 22., 23.kép.) Az S-indával kapcsolt virágtövek gyakran ellentétes irányban állnak különösen a párnavég és lepedőszél himzéseken. Sok esetben a virágtö váltakozó irányú egy szál virággá egyszerűsödik és a vezető szerep a minta teljes széles ségét elfoglaló S-indáé lesz. Igy a töveket összekapcsoló alárendelt voltából kiemelkedve elnyomja azokat, fömotivummá válnak; pedig eredetileg a virágtövek jelentették a minta súlypontjait. Ezt a minta-elrendezést különösen párnavégeken alkalmazták, ahol a két keskeny szegélydisz közötti teret, ha nem is szimmetrikusan, de arányos egyensúlyban kell a mintának kitöltenie. A Magyar Nemzeti Muzeum gyűjteményében háromhimzés képviseli ezt a tipust. Egyiknek szines selyem és arány himzése geometrikusán mintázott. A virágszállá zsugorodott forgórózsa tövekből virágokat leveleket hajtó S-indák nőnek s ezek kapcsolják a virágszálakat. A másikon gránátalmát és kis körtét termő kis töveket kapcsol62