Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

ká váltak. Testük sarlós levéllé alakított, szájukból virágos indák, levelek nőnek, farkuk hármas hurokba kanyarodva leveles virágmotivumban végződik. Sok hímzésen a minta élénkítésére helytöltésként jelennek meg a kis madár és egyéb állat alakok. (22., 41. kép. ) Középkori és reneszánsz itáliai szövetek mintáiban sokféle állat fiy 20 gurát komponáltak. Egyházi rendeltetésű hímzéseken gyakori a kicsinyeit vérével tápláló pelikán ábrázolása. Miseruha hímzésén urasztali teritők díszítésén láthatjuk. Előképei megtalálhatók az itáliai szövetek mintáiban. A csengersimai ref. egyház urasztali teritőjének közepén koszorúba helyezték a pelikánt. A pápai ref. egyház 1692 évszámu teritőjének sarkaiban látjuk a pelikánt előtte ágonülő kétfiókájávai.Lorántffy Zsuzsánna urasztali teritőjének indás mintájába szervesen komponálták a griff alakokat. Széchy Mária teritőjén két virágtö között önálló motívumként áll a szárnyas griff, előtte állóapró páva figurával.

2

1 A virágtő a magyar hímzések egyik leggyakrabban alkalmazott motívuma. Főága mindig egyenes, merev, oldalágai többé-kevésbé ívelten, gyakran lendületesen mozgalmasan hajlanak. A tövek ágain a gránátalma, liliom, császárkorona, peónia, akantuszvirág, szegfű, rózsa változatai nyílnak. A virágtő elrendezése a főág két oldalán részarányos; oldalágai ívesen hajlanak föl és lefelé a levelek harmonikus kíséretében. Minden ágon más-más virág nyilik, ami a perzsa mitológiában szereplő mindenféle magvat termő fa szimbolikus ábrázolására vezethető vissza. A reneszánsz jellegű tő kecses vonalú, arányosan levegős rajzú. Stílusában a reneszánsz növényi ornamentika naturalizmusát őrizte meg. (ló.kép. ) Az 1651 évszámu urasztali terítő sarokmotivuma képviseli ezt a tipust. Stilizált gyökérből nő ki a négyzet alakba komponált átlós irányban álló virágtő. Főágának mereven felnyúló vonalát kettős levélcsokor, két tulipán és kettős levél töri meg. Az ágat naturalisztikus rajzú szegfű koronázza. A lendületesen ivelő két oldalág háromfelé ágazik szét; egyik gránátalmát, másik liliomot, a harmadik tulipánt és szőlőfürthöz hasonló gyümölcsöt terem. Alattuk, ivelő szárakon kis ötszirmu virág és tulipánül. A virágtő rajzát még apró bogyók, kacsok, levelek, virágok élénkítik. A kendő két ellentétes sarokdiszitménye teljesen egyforma, a másik kettőn az oldalágak Ívelése és az egyes virágok különböznek ugyan, a kompozíció azonban annyira hasonló, hogy az eltérések első látásra fel sem tűnnek. Ez a teritő a virágos magyar reneszánsz ornamentika egyik legszebbproduktuma. Az oldalak közepén lévő Adám—Éva és Madonna ábrázolás, valamint a középen koszorúban álló Agnus Dei hímzésének kivitelezése kevésbé finom, a himzőfonalak azonban a sarokdiszitményekfo55