Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

lőle. Ha félkörösen végződik, kinyílt gránátalmához hasonló. Az ötszirmu tulipánt hármas levél, apró három szirmú tulipán, vagy kacsos bóbita koronázhatja. Ha elég nagy a virág mérete, szirmonként váltakozó színezéssel tették könnyedebbé. A teljes és a papagájtulipán alakja, rajza olyan lendületes, változatos, hogy színezéssel ritkán osztották meg. Keskeny szegélyeken a három és öt szirmú kis tulipánok sora volt kedvelt. (15., 18., 22., 23., 24., 25., 26., 33., 42.kép.) A textilművészetben 600 körül egy alexandriai selyem-szöveten tünt fel a tulipán ábrázolása. A középkori és a kora reneszánsz textiliákon mint kisérő, vagy helytöltő motívum szerepel. Itáliai, francia, spanyol és török szöveteken a 17. század elején viszont fómotivumként gyakori. Aló. és 17. században az angol hímzéseknek kedvelt diszitménye a teljes tulipán. Reneszánsz fafaragványokon és kódex kötéseken virágtövek főágának virágaként és a kötések tükrét keretelő virágsorokban a három szirmú, kőfaragványokon az ötszirmu tulipánt látjuk.^ A rózsa alapformája kétféle. A kinyílt rózsát teljes kerekségében szemben ábrázolták. Az egyhangúan ivelő sziromsorokat jszinezéssel, a fehér hímzéseken különféle öltésfajták alkalmazásával tették változatossá. A csomó-öltéssel varrott porzók természetes hatást keltenek, a fehér himzések rózsáinak áttörtén varrott közepe könnyedebbé teszi a nagy virágot. Oldalnézetben ábrázolt rózsát al8. század elején készült hímzéseken látunk. A rozetta a rózsának stilizált formája. Mindig szemben ábrázolt virág, rajza merev, sematikus, lehet egy, vagy két sziromsoros. Egyik változata a küllős rozetta, ami onnan kapta a nevét, hogy a virágszirmok között kilátszó csészelevelek hegyes végei a virágnak küllős beosztást adnak. (18., 24., 29., 30., 33. kép. ) Ha ezek a kis levelek egy oldalra hajlanak, forgórózsa a virág elnevezése. (19. kép. ) A 600 körüli évekből származó perzsa ábrázolásokon és szöveteken megtaláljuk a küllős rozettát egy és két sziromsoros alakban. Az itáliai reneszánsz díszítőművészetben naturalisztikus abb vadrózsa alakot nyert. A 15—16. századi szövetek mintáin stilizáltabb lett a rajza. A 16. és 17. századi angol és a 17. századi magyar hímzéseken ötszirmu változata a leggyakoribb. A magyar renes zánsz kőfaragványokon, domborművön, címeres levelen négy, öt, hat, sőt hét szirmú rozetta is előfordul. A szegfű a gránátalma csészeleveléből fejlődött a himzések önálló virágává. Legtöbbször naturalisztikus rajzú dus virágnak oldaldalnézetben ábrázolták, de stilizált dekorativ motívumként is megtaláljuk a himzések mintáin. A nagyobb virágok egyhangú felületét a színek, vagy egy szín, arany és ezüst variálásával, más esetekben az öltésfajtákkal való mintázással tették változatossá,A magyar him52