Folia historica 1

Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1848-1867

zsoázia egyUttmtlködését, amikor Vidacs János és elvbarátai akcióit támogatják. A Vidacs gyár és munkásainak helyét és helyzetét csak vázlatosan tudjuk megrajzolni a fővárosi gyárak, illetve gyári munkásság között a korabeli források, statisztikák hiányában. A magyarországi munkásság számbeli aránya jelentős növekedésnek indult az abszolutizmus időszakában, a kapitalizmus fejlődésével. Az ipar koncentrációja továbbra is a főváros területén erősödött, itt létesült az Üzemek és manufaktúrák nagy része, legnagyobb volt a munkSsság létszáma. Pontos számuk a hatvanas évek fordulójáról még nem ismeretes. Az 1860-as évek végéről származó statisztika alapján a pest-budai ipari, kereskedelmi és szállítómunkások létszáma 60 ezerre tehető, ami az akkori lakosság egyötödét tette ki. ^8 A

z aránylag fejlett vas- és gépipar ban, - ahova a Ganz, -Schlick, -Röck, - Oetl és a Vidacs gyár tartozott, -hozzávéve a faipart, mintegy 10 ezer munkás dolgozott. Ebből következtetve a vas- és gépgyártás, amely- az ötvenes évek végén a legjobban fejlődő iparágak közé tartozott, többezres létszámú munkást foglalkoztatott. Az iparágon belül a mezőgazdasági gép- és eszközgyártás az 1860-1867 közötti időszakban indult erőteljesebb fejlődésnek, ekkor a fővárosban a már fennálló tiz gyár mellett 14 uj létesült. 80 A mezőgazdasági gép- és eszközgyártásra berendezkedett gyárak között az ötvenes évek végén már jelentékeny szerepet vitt a Vidacs gyár. Termékei eljutottak az akkori Magyarország minden részébe, jó minőségű, Vidacs István és legifjabb fia által konstruált gazdasági eszközei, amelyek hirnevét megalapozták, keresett cikkek voltak uradalmakban és kisebb gazdaságokban egyaránt. Az 1860-as évek elejétől, mint már erről szó volt, külföldi piacot is talált gyártmányai számára. Az 1858-ban gépi erőre berendezett ferencvárosi gyárban 120 munkás dolgozott, akiknek száma a hatvanas évek végéig meghaladta a 200-at. 81 A gyár három részlegében: a vasöntődében, a gépgyárban és az ekemUhelyben foglalkoztatott munkások szociális helyzetéről, szakmai és nemzetiségi megoszlásáról, keveset mondanak el forrásaink, de ezekből is kiolvashatók viszonylag jobb munkakörülményeik. A munkabérekre vonatkozóan az 1861-es betegsegélyezési rendszabályzat ad némi útmutatást, 82 amely 8-10 forintos hetibérekről beszél, s ez az átlagos belföldi gépgyári munkások fizetésének megfelelt. A munkaidőről csak az 1875, évi statisztika ad számot, 83 akkor napi 10 órát dolgoztak a gyár munkásai, jóllehet még sok gyárban 11-12 órás volt a munkaidő. Feltehetően a tárgyalt korszakban is hasonló volt a helyzet a munkaidőt illetően. A munkásság szakmai megoszlásáról szintén csak az 1875. évi kamarai jelentés szolgáltat pontos adatokat, amely szerint a gyár akkori 112 munkása közUl 80 volt a szakmunkások száma, közöttük 10 az öntőmunkás. Az adatokból következtetve a szakmunkások és egyéb munkások arányát 118