S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 64. (Budapest, 2003)

& Schütze-féle katalógusban (Systematische Liste der Gattung Carahus, mit zahlreichen Anmerkungen, 1999) követett koncepció, mely szerint a fent említett, a Carabus génuszba tartozó taxonok önálló fajok. Meglepő továbbá az Agonum-Europhilus taxonok esetében észlelhető „visszalépés", vagyis az Europhilus taxon nem önálló génuszként, hanem az Agonum szubgénuszaként való tárgyalása. Szinte fölösleges említeni, hogy az ismertetett katalógus a további kötetekkel együtt a hazai bogarászok számára is nélkülözhetetlen alapmű, legfőképpen talán a ma érvényes nevek írásmódját, a leíró személyét, a leírás évszámát illetően. Szél Győző és Retezár Imre* Magyar Természettudományi Múzeum 1088 Budapest, Baross u. 13. *1113 Budapest, Bartók Béla út 86. Bogarak. Futrinkák, cincérek, katicabogarak és más bogárcsaládok a Kárpát-medencében Merkl Ottó: Bogarak. Futrinkák, cincérek, katicabogarak és más bogárcsaládok a Kárpát-medencében. Kossuth Kiadó, Budapest, 2003, 112 pp, ISBN 963 09 4496 0; 19 x 12,5 cm Nemcsak a természetvédelem kap egyre nagyobb hangsúlyt napjainkban, hanem örvendetes módon a természetismeret is sok ember szemében kezd felértékelődni. Az erdei iskolák, a madárgyűrűző-, és növényismereti táborok látogatói vagy éppen vezetői gyakran kopogtatnak a Magyar Természettudományi Múzeum kapuján, hogy az általuk talált vagy megfigyelt állatok vagy növények faji hovatartozása felől érdeklődjenek. A tizenévesek között ma viszonylag sokan kötelezik el magukat a bogarászattal vagy a Iepkészettel, és állhatatosan keresik a módját, hogy ismereteiket bővíthessék. A bogarak iránt érdeklődőknek nem könnyű a helyzetük, hiszen aktuális ismereteket adó és kimondottan bogarászati szakkönyvek ma úgyszólván nincsenek a magyar piacon. Látványosan illusztrált és anyanyelvünkre lefordított külföldi rovartani művek ugyan akadnak szép számmal, de ezek terjedelmi okokból többnyire csak kevés bogárfajt mutatnak be. Hátránya továbbá az ilyen munkáknak, hogy képanyaguk és szövegük nem a magyar viszonyokat tükrözi, így olykor éppen a nálunk nagyon jellemző fajok, illetve a rájuk vonatkozó legfontosabb tudnivalók maradnak ki belőlük. A Magyarország Állatvilága sorozat neves szerzők által írt és kiváló kötetei pedig réges-rég elfogytak, megszerzésük még antikváriumban is alig lehetséges, és e patinás művek eredményes forgatása sokszor nem csekély jártasságot követel használójától. Merkl Ottó az ÉlőVilág Könyvtár sorozatában megjelent könyve többszörösen is hiánypótló. Az élő állatokról készült gyönyörű fotók egyrészt megkedveltetik a természetjáró emberrel a hazai bogárfauna legszebb, legtipikusabb tagjait, másrészt segítségükkel a terepen is jól elboldogul a kezdő bogarász. Összesen 160 hazai bogárfajról szerezhetünk ismereteket, melyek mindegyikéről színes fényképfelvétel, illetve esetenként a lényeget kiemelő részletrajz látható. Az olvasmányos stílusban közreadott információk terjedelme és mélysége messze meghaladja a szokásos „field guide" könyvek tömör, néhány mondatos ismertetőjét. A szerző a morfológiai leíráson túlmenően részletes jellemzést ad a tárgyalt bogárfaj életmódjáról, hazai elterjedéséről és élőhelyéről valamint táplálkozásáról, szaporodásáról. A szöveg olvasásakor tájékoztatást kapunk arról is, hogy a szóban forgó bogár Magyarországon gyakori vagy ritka, védett vagy esetleg fokozottan védett. Az ismeretanyag-