S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 63. (Budapest, 2002)

országút túloldalán a molyhostölgyes ligeterdőben, mintegy 1 km mélységben mindenütt megtaláltam a lepkét. A Pyralidae családba tartozó fajnak eddig egyetlen példánya volt ismert a Budai-hegységből. A fövenyesi élőhelyen az öreg molyhostölgyek (Quercus pubescens) körül fiatal virágoskőrisekből (Fraxinus ornus) álló gyűrű látható, majd a nyílt részek felé cserszömörce (Cotinus coggygriá) sűrű állománya zárja a kis „szigeteket". A molyhos tölgy körül félárnyék van, s ezt nem sok növény tűri, így a néhány Orchis purpurea, Neida nidus-avis és Cotinus csemetén kívül csak a puszta avar található. Ezeket a „kopasz" helyeket kedveli az A. stigmosalis. Csak néhány másodpercre száll le az avarra, majd tovalibben. Araszolólepkéhez hasonlatos röpte libegő, mindig a föld közelében tartózkodik. A hernyó tápnövénye ismeretlen, de gyanítható, hogy a rokon fajokhoz hasonlóan korhadékkal táplálkozik. Négy esetben találtam pihenő egyedeit virágoskőris törzsén. Testét a fatörzstől 75°-ra eltartja, szárnyait szétteríti, mint egy preparátum, és így felülről nézve csak sárga „torka" látszik. Potrohának végét enyhén felgörbíti, amely sárga. Fejlett pödörnyelve van, de táplálkozó egyedet nem találtam. Előszeretettel pihen a cserszömörcén, kőrislevél fonákján, ez az oka, hogy csak nehezen lehet észrevenni. Vannak percek, amikor egyetlen lepke sem repül, majd mintegy varázsütésre megelevenedik minden. Délben egy fűszál végén üldögélő nőstényt találtam és nemsokára megérkezett a hím, és a fűszálra szállt. Szárnyait berregtetve felmászott a nőstényig, majd rajta keresztül átlibbent egy szomszédos fűszálra, szembefordult a nősténnyel, de az közben elrepült, a hím pedig utána, de ezután már szemmel nem lehetett követni őket. Egy újabb Pandemis faj a magyar faunában: P. cinnamomeana (Treitschke, 1830) A Soproni-hegységben, a Tolvaj-árokban álló bányász emlékműnél gyűjtöttem 2002. június 4-én. A hajnalig tartó kiváló gyűjtésen 140 lepkefajt, közöttük nem egy ritkaságot is fogtam. Ilyenek például azApamea sicula (Turati, 1909) bagolylepke, a Chionodes tragicella (Heyden, 1865) molyfaj, a Pleurota bicostella (Clerck, 1759) több tucat példánya, valamint az elmúlt években faunára újként ismertetett molylepke-faj, a Teleiodes saltuum (Zeller, 1878). A lepedőn feltűnt egy sodrómoly (Tortricidae) is, amely a Pandemis cerasana (Hübner, 1786)-ra hasonlított, de a homloka sárga volt. Közelebbről megnézve Pandemis cinnamomeana (Treitschke, 1830)-nak tűnt. Hazaérve a felismerés helyesnek bizonyult, s az is kiderült, hogy a magyar faunára új a lepke. Ujabban gyűjtött példányának adatai: Sopron, Tolvaj-árok, 2002.IX.2.