S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

A Bükk-hegységben az intenzív faunisztikai kutatások az első világháború után kezdődtek, és egészen az MTM feltáró programjáig tartottak (Gyulai & Vojnits 1993). Ez idő alatt a Bükk-hegységből jelentős mennyiségű Pieris anyag került az MTM Állattárának lepkegyűjteményébe (vö. Varga 1967: 141, Bálint & Gyulai 1993: 223). A példányok kritikai vizsgálata során megállapítottuk, hogy a Bükk-hegység területéről származó tiszta, bryoniae habitust mutató példány csupán egyetlen egy van. A példány (nőstény) adatai: „Bélapátfalva, 1959. VII. 10., leg. et coll. Agócsy" (HNHM Nappali-lepke adatbázis, No. 42). így feltételezhető, hogy a mai Magyarország területén a Bélkövön élt a P. bryoniae carpathensis Moucha, 1956 (1. ábra). Ezt a populációt nem sikerült megtalálnunk. Az MTM Állattárában az ötvenes évekből több P. bryoniae marani jellegzetességeket mutató példány van (2. és 3. ábra), de a hatvanas évektől számuk fogyatkozik, és a hetvenes évekre már teljesen felváltják őket a tiszta P. napi habitusú egyedek (4. ábra). A Lusta-völgyből származó anyagok is a határozás rcvideálása során mind P. napi-nak bizonyultak (ebből következik, hogy Ács (Ács & Vojnits 1993) vizsgálatait feltehetően nem P. bryoniae marani, sem pedig P. napi x bryoniae, hanem P. napi populációkon végezte). A P. bryoniae eltűnése nem magyarázható recens antropogén hatásokkal, sokkal inkább valószínű, hogy a bükki populációk izolációja már az előtt megszűnt, hogy a régió entomológiai kutatása elkezdődött volna. Mivel a P. napi számára a nudum bükkös nem jelent barriert (lásd fent), ezért a jelenlegi bükk-hegységi viszonyok ismeretében semmiképpen sem állítható hogy P. bryoniae marani refúgiumainak tartott szurdokerdők a legutóbbi időkig valóban menedékként működtek, és elszigetletségüket emberi hatás szüntette meg. A BNP kimutatásai alapján a Bükk-fennsík szegélyéről lefutó szurdokvölgyekben, ahonnan Varga (1967: 144) még tiszta bryoniae populációk előfordulását jelzi ("recht schöne bryoniae Formen"), az ötvenes évek óta nem volt számottevő erdészeti jelenlét, jelentősebb feltáró utakat nem nyitottak. A legszebb szurdokerdők teljes védelem alatt álltak és állnak most is. Ezzel szemben a megelőző évszázadok folyamán az erdőhasználat intenzívebb volt, magukat az erdőket is legeltették vagy makkoltatták, a faanyagot a falusi lakosság összegyűjthette, a szurdok- és sziklaerdőket kitermelték. Ezek az erdők ma természetközelibb állapotban vannak. Ezért, ha valamiféle mechanizmus létezik a völgylábi területek és a szurdokerdők izolálására, akkor annak a jelenlegi körülmények között eredményesebben kell működnie és a logika szerint ezeken a helyeken ma sokkal erősebb P. bryoniae marani állományoknak kellene tenyészniük, mint ötven éve. Eredményeink ennek ellent mondanak, melyek szerint a XX. század végén egy újabb nappali lepke tűnt el a Bükk-hegység faunájából. IRODALOM Ács, E. & Vojnits, A. (1993): The spatial distribution, individual numbers and movement conditions of Pieris napi L. and Pieris bryoniae O. in the Bükk National Park, pp. 166-182. In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Bükk National Park, I. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 331 pp. — Bálint, Zs. & Gyulai, P. (1993): Rhopalocera. pp. 221-238. - In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Bükk National Park I. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 331 pp. — Gyulai, P. & Vojnits, A. (1993): The Lepidoptera fauna of the Bükk National Park: Introduction, pp. 157-159. In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Bükk National Park I. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 331 pp. — Varga, Z. (1967): PopulationsFolia ent. hung. 62, 2001