S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

1971. VII. 4., iKT, 1971.VII. 24., iKT; Mátraszentimre: Ágasvár-forrás, 1969. VI. 10-24., iKT, 1988. VI. 17., iKT; Mosonmagyaróvár: belterület, 1992. VII. 15., iKT, 1998. VIII. 11., iKT; Salgótarján: Salgóbánya, 1987. VI. 25., iKT. Valamennyi példány Acer pseudop!atanus-ró\ gyűjtött Drepanosiphum platanoides-bő\ származik, kincveléssel (a parazitáit és felpuffadt tetvek színe fehéres és selymes fényű). Mesopraon helleni Stary, 1981 — Finnországból leírt faj. Gazdája, illetve annak tápnövénye ismeretlen. Teste barna. A nőstény csápja 17 ízből áll, a csúcs felé nem vastagodik. A csáptőíz világosbarna, a csápcsuklóíz valamivel sötétebb. Az ostor első íze hosszú, sárga, a második íz felé eső részén sötét gyűrű található, a többi íz barna. A csúcsíz kétszer olyan hosszú, mint az előtte levő. A fej sötétbarna, fényes, gyér, elszórt szőrökkel. Az arc szintén barna, szájszervek és rágok barnássárgák. A tor barna, az előtör világosabb. A torháti barázdák jól láthatóak. A szárnyjegy nyúlványa kissé rövidebb a szárnyjegynél. A sugárér a lehetséges hosszának feléig ér. A lábak sárgák, vékonyak, hosszúak. Az áltorszelvény alsó részéről két él indul melyek szűk középmezőt képeznek, majd a légződudorok magasságában (ezek a potrohnyél credésétől mért első harmadban helyezkednek el) a szélek irányába tartanak és egy-egy területet határolnak le az alsó részen. Ezek világosbarna színűek, míg a felettük levő rész sötétebb barna. A fent említett élek különítik el a hozzá legközelebb álló Praon nemtől. A potrohnyél hossza valamivel kevesebb mint kétszerese a hátsó része szélességének. Háti felszínén hosszabb-rövidebb élek kapcsolódása képez rajzolatot. A ráncok sötétebb barna színűek, míg az alapszín rozsdabarna. A második hátlemez hasonló színű mint a potrohnyél, a többi szelvény a potroh csúcsáig egy árnyalattal sötétebb. A tojókészülék sötét, felfelé hajlik. Adatok: Bátonyterenye: Kisterenye, belterület, 1992. VI. 15., Gallium aparine-rö\ szippantózva, iKT. Parapraon necans (Mackauer, 1959) — Európából, Kazahsztánból, Irakból és Indiából ismert. A Rhopalosiphum insertion és Rh. nymphaeae fajokat parazitálja. Sötétbarna faj. Csápízeinek száma 15-16. A csáptőíz és csápcsuklóíz barna. A csápostor első íze sárgásbarna, a második íz egyharmadával hosszabb, mint a második íz. A többi íz barna. A csúcsi íz és az előtte levő szorosabban kapcsolódik egymáshoz. A csápostor a csúcs felé gyengén vastagodó. A fej és a tor sötétbarna. A középhát lebenyein fényes, szőrtelen terület található. Szárnyerezetérc jellemző, hogy a szárnyjegy és a szárnyjegy nyúlványa hosszú, az utóbbi hosszabb mint a szányjegy, ellentétben a nem másik fajánál a P. gallicum-nál, ahol rövidebb. Az elülső szárny visszafutó ere nem fejlett. A sugárér eléri a lehetséges hossz felét. A lábak sárgásbarnák, a karmokat viselő lábfej ízek sötétebbek. A potrohnyél négyzet alakú, hossza egyenlő a légződudorok között mért távolsággal, ami a nemre jellemző. Színe barna (néha sárgás rajzolattal), a légződudorok erőteljesek. A potrohszelvények fokozatosan sötétednek a csúcs felé, ami sötétbarna. A tojókészülék hüvelye sötétbarna vagy fekete. Adatok: Hortobágy: Árkus-éri kút, Árkus-ér, 1995. VII. 11., Trapa nutans leveléről szippantózva, Kovács Tibor. Tiszaadony, Tisza-part, 1993. VII. 6., Salix lalba leveléről szippantózva, iKT. IRODALOM Győrfi, J. & Bajári, E. (1962): Fürkészdarázs-alkatúak XII. Ichneumonoidea XII. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé). XI. 15., Akadémiai Kiadó, Budapest,