S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

Tychius schneideri (Herbst, 1795) — Nagyharsány: Szársomlyó, 1997. V. 12., f, PA. Tychius squamulatus Gyllenhal, 1836 — Nagyharsány: Szársomlyó, 1997. V. 12., f, PA. Tychius stephensi Schönherr, 1836 — Nagyharsány: Szársomlyó, 1997. V. 12., 2000. IV. 29., f, PA. Tychius tridentinus Penecke, 1922 — Nagyharsány: Szársomlyó, 1997. V 12., f, PA. Zacladus exiguus (Olivier, 1807) — Nagyharsány: Szársomlyó, 1997. V. 12., 2000. IV. 29., f, PA. Zacladus geranii (Paykull, 1800) — Nagyharsány: Szársomlyó, 1989. I. 21., HS, SJ; Vokány: Trinitas-erdő, 2000. IV 29., f, PA. SCOLYTIDAE Hylastcs ater (Paykull, 1800) — Nagyharsány: Szársomlyó, 1985. IV. 4, ÁL, HE. Ips sexdentatus (Börner, 1767) — Vokány: Gombás-hegy, 1999. I. 7., HS, SJ; „Harkány" (Endrődi 1958). Orthotomicus laricis (Fabricius, 1792) — Vokány: Gombás-hegy, 1998. II. 21, DGy, SJ; Vokány: Gombás-hegy, 1998. III. 31, HS, SJ. Scolytus rugulosus (Ph. W. .1. Müller, 1818) — Nagyharsány: Szársomlyó, 1998. IX. 10, DGy, HS, SJ. Taphrorychus bicolor (Herbst, 1793) —Vokány: Gombás-hegy, 1999. III. 22, HS, SJ. Taphrorychus villifrons Dufour, 1843 — Bisse: bükkös, 1999. III. 9, HS, SJ. Tomicus minor (Hartig, 1834) — Csarnóta: Nagy-hegy, 2000. II. 16, HS, SJ. Xyleborus monographus (Fabricius, 1792) — Bisse: Tenkes; Vokány: Gombáshegy, 1999. III. 22, FIS, SJ. ÉRTÉKELÉS Az onnányosbogár-szerűck családsorozatába tartozó fajok mindegyike növényekhez kötődik. Növényekkel táplálkoznak, a növények különböző élő vagy elhalt részeiben fejlődnek. Vannak közöttük monofág fajok, melyek csak egy tápnövényhez kötődnek. Ilyen például a Kalcapion pallipes (Kirby, 1808), mely csak a Mercurialis perennis L. növényen él. Ezt a fajt a Villányi-hegységben csak Vokány környékén a Trinitas-erdőben találtuk. Vannak oligofág fajok, melyek egy génuszon belül több növényfajon élnek. Természetesen ezekkel már gyakrabban találkozhatunk. Ilyen például az Apion frumentarium (Linnaeus, 1758), amely Auwexr-féléken él, élénk piros színe miatt könnyen észrevehető gyakori faj, mégis csak egy helyen gyűjtötték, Nagyharsány: Szársomlyó. Vannak polifág fajok is, ezek kevésbé válogatósak, több növénycsaládba tartozó növényen élnek. Rendszerint széles clterjedésű fajok. Ilyen pl. az euroszibériai Phyllobius pyri (Linnaeus, 1758), melynek a következő tápnövényei ismertek: Quercus-, Sorbus-, Betula-, Rosa-, Crataegus-, Salix-, Prunus- és Populus-ïélék. Vannak éjszaka aktív fajok, amelyek fényre repülnek, ilyen például az Otiorhynchus ovatus (Linnaeus, 1758). A nagy eiterjedésűek jól repülnek. A röpkételen fajok közül kerülnek ki az endemizmusok. A Villányi-hegységben nem találtunk endemizmust, de az